Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány zsefet idézve: „Talán akkor követjük el a legkisebb hibát, ha abból a tényből indulunk ki, hogy a dualista Monarchia ténylegesen alkotmányos monarchia volt. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az uralkodó nem vált formális személyiséggé ..., hanem tényleges és jelentős hatalmi jogkörrel rendelkezett, amit bizonyos mértékig még erősített az a körülmény, hogy a dualista szerkezetből következően gyakran kiegyensúlyozó szerepe volt."

18 Az osztrák-magyar viszonyt jogilag az egyenjogúság és a paritás jellemezte nemcsak a közjogi, hanem a gazdasági közösségben is. Utóbbit a kiegyezési törvény szükségesnek mondta ki a vámügy, a külállamokkal kötött kereskedelmi szerződések, a közvetett adózás, a közlekedés összehangolása és a pénzrendszer egysége körében, miközben a konkrétumok meghatározását a két fél közötti külön állami egyezmény tárgyává tette (1867:12. te. 58-68. §). Végül is tíz évre szóló egyezmények születtek, amelyeket nem volt kötelező megújítani, elvileg tehát lehetőség nyílt a teljes gazdasági függetlenség megteremtésére is. Időszakunkban az 1887:24. te.-kel megújított korábbi „vám- és kereskedelmi szerződés" volt hatályban. Eszerint az idegen államokkal kötött kereskedelmi, vám-, hajózási, konzulátusi, posta-távírda szerződésekre nézve „az alkudozás és a szerződés megkötése, mindkét törvényhozó testület alkotmányos jóváhagyásának fenntartása mellett, a külügyminiszter által történik, azon megállapodások alapján, melyek a két fél illető szakminiszterei között eszközlendők." (II. és III. cikk.) Az egyezmény értelmében a vám- és kereskedelmi szerződés tárgykörébe tartozó ügyek (a már felsoroltakon kívül: mérték- és súly rendszer, iparűzés és házalás, védjegyoltalom stb.) előkészítésére szükség szerint összehívható vám- és kereskedelmi értekezletet létesítettek, amelyen a két fél kereskedelmi és pénzügyminiszterei, illetőleg megbízottaik, valamint szükség szerint a külügyminiszter megbízottja és más meghívott szakemberek vettek részt (XXI. cikk). * * * Szapáry az uralkodó elnökletével megtartott 1890. március 16-i minisztertanácsban fejtette ki a kormányprogram irányelveit. A kormány az 1867-es kiegyezés csorbítatlan fenntartására törekszik, mondta a kormányfő. Külpolitikai téren a Németországgal és Olaszországgal kötött szerződés erősítését kívánja, míg belügyi vonalon az államháztartás helyzetének végleges megszilárdítását tartja fő feladatának, s ennek rendeli majd alá a gazdasági és kulturális igények kielégítését. A kormány végre fogja hajtani a törvényhatósági közigazgatás államosítását, de egyúttal az állampolgárok jogait és az önkormányzatot biztosító garanciákat is létesít. Az igazságügyben és az oktatásügyben irányadóak lesznek a Tisza-kabinet elképzelései. A honvédelem területén az új törvények meghozatala után nagyobb törvényhozási akció már nem szükséges. Meg kell szilárdítani a jó viszonyt Horvátországgal. A kabinet fenntartja az előző kormány által benyújtott törvényjavaslatokat, a honossági törvény módosítását pedig nem ítéli szükségesnek. Ferenc József megelégedéssel fogadta Szapáry előterjesztését, és áldását adta a programra, külön helyeselte a honossági ügyben elfoglalt álláspontot. Nyomatékosan kifejezte kormánnyal szembeni elvárásait: a kormány legyen erélyes és minden kérdésben egységes, az vezesse a pártot, s ne fordítva. A véderővita tapasztalatai alapján 26