Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

147227 1890. június 20. matlanok által fizetett hadmentességi díjból képzett Hadmentességi Alap egy része szolgált. Az Ogy. akkor csak azzal a határozattal fogadta el a tvj.-ot, hogy a jogosultság kiterjesztése ügyében azonnal tárgyalások indulnak. Ezek valóban megkezdődtek, sőt az 1890. máj. 5-i közös mt.-ban az uraik, maga is gyors intézkedést sürgetett. (Diószegi, Die Protokolle 510. p.) 1890-re a Hadmentességi Alap 18 milliós tőkével rendelkezett, ennek évi 900 000 Ft-os kamatjövedelme teremtett lehetőséget a katonai özvegyek és árvák ellátásának kiterjesztésére, bár főleg a magyar kormány — számolva egy esetleges háború e téren is nyilvánvaló hatásával — mindvégig óvatosságra intett. HL - Honv. Min. Lt. - Lf. elhatározások - 1890 - 2562. 7 Ld. még 1890. márc. 2S./2., jún. 27./L, 1894. márc. 20./3. 8 A Monarchia szeszipara túltermelési válságba jutott a 80-as évek második felére. A bajokon az 1888:24. te.-be foglalt szeszadótv. intézkedései sem segítettek. Hamar kiderült ugyanis, hogy a termelés és a készletek csökkentése nem lehetséges a viszonylag alacsony fogyasztási adó, továbbá a kivitel pangása miatt. (Fenti te. egy kisebb és egy nagyobb fogyasztási adótételt állapított meg: 35 kr/l-t kellett fizetni a Monarchiára nézve 1 878 000, a Magyarországra nézve 872 542 hl-ben megállapított éves termelés után. Az ezen felül termelt mennyiséget 45 kr-os fogyasztási adó terhelte.) (OL - K 255 - 1890 - 6. t. - 960.) — A fenti te. módosítása — a vám- és kereskedelmi szerződés, továbbá a szeszadó közös rendszere miatt — csak a Monarchia két kormányának egyetértésével volt keresztülvihető. Az osztrák-magyar tárgyalások a kivitel biztosításán kívül a kisebb fogyasztási adótétel alá eső éves termelési kontingens csökkentése körül folytak. Ausztria azt követelte, hogy a kontingenst ne egyenlő arányban szállítsák le. E javaslat elől azonban Wekerle mereven elzárkózott. (KN /l 887-92/ 18. k. 404-405. p.) — A szeszadótv. értelmében Magyarországról Ausztriába szállított szesz után járó fogyasztási adó a Magyar Kincstár, és fordítva: az Ausztriából Magyarországra hozott szesz után járó adó pedig az Osztrák Kincstár javára esett. így mindkét fél arra törekedett, hogy a másik területéről fogyasztási adó nélküli nyers szeszt hozzon be, azt finomítsa, s az adó kifizetése után ismét a másik területére küldje. 1889. szept. l.-dec. 31. között 12 505 hl-rel több szeszt szállítottak Ausztriából magyar területre a fogyasztási adó lefizetése után, mint viszont. így a Magyar Kincstár közel 440 000 Ft-tal károsodott! Érthető tehát a magyar fél törekvése, hogy a fogyasztási terület kapja meg a fogyasztási adó összegeket. OL - K 255 - 1890 - 6 - 918. 9 Az Osztrák Lloyd Tengerhajózási Társaság 1836-ban alakult. Az 1860-as évekre szinte teljesen monopolizálta az Adria és a Földközi-tenger keleti medencéjének forgalmát, de ezt a kedvező helyzetet a társaság, nem megfelelő üzletpolitikája miatt egyre kevésbé használhatta ki, s mind jobban visszaszorult a konkurens vállalkozásokkal szemben. A Lloyd elvesztette pl. a török hadiszállításokat, a görög postaszállítást. Pénzügyi helyzete romlott, és tetemes kölcsönök felvételére kényszerült. 1872-től az osztrák kormány mellett a magyar is szubvencionálta a legújabb, 1888-ban kötött, s 10 évre szóló szerződés szerint évi 408 000 Ft-tal. Az Osztrák-Magyar Lloyd nevet időközben felvevő társaság a két állam részéről összesen 1 300 000 Ft évi általános segélyt húzott, ennek fejében meghatározott járatokat teljesített, díjazásért végezte a hadseregszállítást, mozgósítás esetén hadi menetrendet léptetett életbe, továbbította a postát. Alapvetően mindvégig „osztrák" maradt, a magyar érdekekre nemigen volt tekintettel. Ezért akkor, amikor szorult helyzetében (1889 tavaszán) az államsegély jelentős felemeléséért folyamodott, a magyar kormány visszautasította kérelmét. Hasonló sorsa jutott a Lloyd 1890. febr. 24-i beadványa is, amelyben már 1,3 millió Ft-os segélyemelést kért. OL - K 26 - 1891 - 1775, OL - K 255 - 1890 - 9. t. - 667. — Ld. még 1890. szept. L/1., szept. 29.Z2., nov. 26.Z3., dec. SJ7„ 1891. jan. 15./L, febr. 13./3., ápr. 3./3„ máj. L/8., máj. L/9, máj. 13./2. 10 Ld. még 1890. ápr. 18./3. és 6., jún. 13./2., okt. 10./2., dec. 3./10. — Az összes külkereskedelmi vonatkozású jk.-i pont felsorolása: 1890. márc. 25. 29. jegyzet. HA máj. elején kidolgozott egyezménytervezetet, továbbá a jún. 4-8. között lezajlott vámkonferencia jk.-eit ld. OL - K 255 - 1890 - 6. t. - 1108, 1168, 1467. 12 Ld. még 1890. ápr. 18./3. jún. 13./2., dec. 7./L, 1891. jan. 21./4., okt. 23J6., nov. 6./L, 1892. júl. 22./14., 1894. júl. 4./5. —Az összes külkereskedelmi vonatkozású jk.-i pont felsorolása: 1890. márc. 25. 29. jegyzet. 13 A tervezetet, amely a legnagyobb kedvezményt kívánta biztosítani Törökországnak, ld. OL - K 178 - Külkereskedelmi ügyek - 1891 - 105 (115/1890). — Az 1890. febr.-től már folyó konstantinápolyi tárgyalások jk.-ei: OL - K 255 - 1890 - 6. t. - 879. 261