Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

13./21./ 1890. június 13. Jegyzetek a Tarkovich beszúrása. b Az itt következő alábbi szövegrészt Tarkovich kihúzta: „megjegyezvén, hogy amennyiben időközben a nevezett országokkal végleges szerződés nem köttetnék meg, amire különben kilátás úgy sincsen, e rendezés Törökországgal szemben a kapitulációk fenntartása mellett a török-német egyezmény, Egyptommal szemben a legtöbb kedvezmény biztosítása, s Bulgáriával szemben, mely magára nézve az osztrák-magyar-török kereskedelmi és hajózási szerződést annak f. évi július hó 5-én bekövetkező lejárta után kötelezőnek el nem ismeri, az angol-bulgár kereskedelmi egyezmény alapján történnék." c A 14-16. pontokat nem közöljük. 1 Ld. még 1890. jún. 27./13., aug. 8./7. 2 Ld. meg (török, bolgár, egyiptomi:) 1890. üpr. 18./3., (török, bolgár:) 1890. dec. 7.71., 1891. nov. 6./L, (török:) 1890. jún. 20./4., 1891. Jan. 21./4., 1892. júl. 22./14., 1894. júl. 4./5., (bolgár:) 1890. ápr. 18./5., okt. 24.73., dec. 3.79., 1891. okt. 23.76., (egyiptomi:) 1890. ápr. 18.76., jún. 20.73., okt. 10.72., dec. 3.710. —Az összes külkereskedelmi vonatkozású jk.-i pont felsorolása: 1890. márc. 25. 29. jegyzet. 3 A tvj.-ot az 1890:20. te. emelte tv.erőre. (A minisztérium jún. 20-án kiadott rendeletét ld. RT 1890. 940. p.) Eszerint a Monarchia a korábbi elbánásban részesíti a török, bolgár és egyiptomi árukat, míg a Monarchia árui a legnagyobb kedvezményt élvezik. Ez 8, ill. 8 1/2%-os értékvámokat jelentett. OL -K255-1890 - 6. t. - 1467. 4 Ld. még 1890. ápr. 11.76., máj. 9.72., máj. 17.74., jún. 27.714., júl 4.73., szept. 21.72., 1892. máj. 20.79. 5 Az erődöt (Citadella) a szabadságharc leverése után, az 1850-es években építtette a Habsburg kormányzat, célja a főváros sakkban tartása volt. A Citadella katonai jelentősége a kiegyezés után elenyészett, viszont fenntartása óriási összegekbe került a közös HM-nak. A közvélemény folyamatosan követelte a nemzeti önérzetet sértő építmény megszüntetését. 6 Szapáry jún. 15-én tette meg felségelőterjesztését, amelyben tolmácsolta Ferenc Józsefnek a mt. forró köszönetét döntéséért, ugyanakkor szóvá tette a közjogot ért sérelmeket, és egy újabb If. elhatározást kért, immár a magyar kormány részére. Az uraik, erre nem volt hajlandó, de az átadási tárgyalások megkezdésére engedélyt adott. (OL - K 26 - 1890 - 1895 /1895/.) — A közös HM, a kormány és a főváros képviselőinek részvételével 1890. nov.-ben indultak meg a tárgyalások, amelyek évekig elhúzódtak. (Iratok: OL - K 26 - 1891 - 236, OL - K 150 - 1891 - V — 1. t. - 56 716.) — Az ügy végül 1894-ben egy átfogóbb megegyezés keretében nyert elintézést. — Ld. még 1894. máj. 3.720. 7 A mt. határozata alapján — Szapáry jún. 16-i előterjesztésére — az uraik. jún. 20-án nevezte ki Ribáryt. OL - K 26 - 1890 - 1557 (1894). 8 A Monarchia és Románia között 1887-ben kötött határegyezmény (ld. 1888:14. te.) alapján 1888ban végezték el a határjelzési munkálatot. Miután ezt a két fél jóváhagyta, 1890 nyarán megtörténhetett a határjelzések felülvizsgálata a román és a magyar bizottság részvételével. Mikó Bálint kir. biztosi kinevezésére a Szapáry jún. 13-i felségelőterjesztése nyomán született lf. elhatározással (jún. 14.) került sor. Megbízatása alól 1891. okt. 2-án mentették fel. OL - K 148 - 1891 - III. t. - 3431. — Ld. még 1891. jún. 3.79., okt. 2.711. 255