Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

13./21./ 1890. június 13. alá fogja vétetni, s ha a közgyűlés csakugyan tenne nehézségeket, a rendeletet, mely szerint a szóban levő vasút vonalai f. évi augusztus hó l-jével zár alá vétetnének, azonnal ki is adhassa. A kívánt felhatalmazás megadatott. 7. A román nyelvű sajtó államellenes izgatásainak meggátlása Az igazságügy-miniszter úr szóba hozván a román nyelvű sajtónak államellenes izgatásait, a nevezett miniszter úr felhatalmaztatott, hogy ezen izgatásoknak sajtóügyi büntetőeljárás útján meggátlása, illetőleg megtorlása iránt a legerélyesebb módon intézkedjék. 8. A Máramarosszigeti Kir. Járásbíróság és Máramaros vm. máramarosi járásának szolgabírósága között erdei kihágás miatt keletkezett hatásköri összeütközés kérdésében — az igazságügy-miniszter előterjesztésére — határozat arról, hogy az eljárást a bíróság folytassa le. 10. A Gellért-hegyi erőd megszüntetése, illetve a főváros tulajdonába adása A pénzügyminiszter úr jelentette, hogy a közös hadügyminiszter közölte vele, miszerint O Felsége f. évi május hó 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával a közös hadügyminiszter előterjesztésére megengedni méltóztatott, hogy a budapesti Szent Gellért-hegyi katonai erőd

5 Budapest Főváros Tanácsának az esetben rendelkezésére bocsáttassék, ha a Főváros Tanácsa kötelezi magát az erődöt teljesen lebontatni, helyette más alkalmas helyen teljesen megfelelő férhelyekkel bíró laktanya- és raktárhelyiséget építeni, és lehetővé teszi, hogy netáni szükség esetében a Szent Gellérthegyen egy megfigyelő- és távíróállomás felállítható legyen. A minisztertanács a legmélyebb hálával fogadta Ö Felsége e legfelsőbb elhatározását, mely által a főváros lakosságának, s mondhatni az egész nemzetnek régi óhajtása megy teljesedésbe, s felkérte a miniszterelnök urat, hogy a kormány forró köszönetét és háláját Ő Felsége előtt is tolmácsolja. Ami azonban a legfelsőbb elhatározás végrehajtását illeti: a minisztertanács — eltérőleg a közös hadügyminiszter részéről választott módtól — azt hiszi, hogy a katonai célokra használt ingatlanok átengedése tárgyában 1872. évi július hó 8-án létrejött közös minisztertanácsi határozat, valamint ezen közös minisztertanácsi határozatnak módosítás a253