Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány előtt került sor.

4 Ugyanezen a napon fél egykor Tisza a Képviselőház tudomására hozta a maga és miniszterei lemondását,

5 amit Ferenc József még aznap elfogadott, és egyúttal miniszterelnökké kinevezte gr. Szapáry Gyula földművelésügyi minisztert.

6 Gr. Szapáry Gyula miniszterelnöki kinevezésekor már kész kormánylistával rendelkezett, és így azonnal, még 13-án megtette előterjesztését a miniszterek kinevezése tárgyában. Javaslatát elfogadva az uralkodó március 15-i legfelsőbb elhatározásával br. Orczy Béla király személye körüli, br. Fejérváry Géza honvédelmi, Baross Gábor kereskedelemügyi, gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi, Wekerle Sándor pénzügy-, Szilágyi Dezső igazságügy- és Josipovich Imre horvát-szlavóndalmát minisztereket megerősítette állásukban. Földművelésügyi miniszterré gr. Bethlen Andrási, Brassó és Szeben vármegyék főispánját, szász ispánt nevezte ki, míg a belügyi tárca vezetésével végleges jelleggel a miniszterelnököt bízta meg. A hivatalos lap március 16-án közölte a megerősítéseket, ill. a kinevezéseket. Szapáry és az egyetlen új miniszter (Bethlen) 16-án tette le a hivatali esküt, és ugyanezen a napon — Ferenc József elnökletével — Budán sor került a kormány első minisztertanácsi ülésére is.

7 Szapáry kinevezése nem okozott meglepetést. Mindenki tudta, hogy Tisza Kálmán is őt ajánlotta utódjául az uralkodónak.

8 Az 58. életévében járó katolikus arisztokrata régi szereplője volt a politikai életnek. Korábbi miniszteri állásaiban (1873-1875 belügy-, 1878-1887 pénzügy-, 1889 tavaszától földművelésügyi miniszter) ugyan nem ért el jelentős sikereket, de igen nagy kormányzati és parlamenti rutinra tett szert. Mint a kiegyezés feltétlen híve, maradéktalanul élvezte Ferenc József bizalmát, és az sem volt mellékes, hogy pártja az adott körülmények között őt ítélte a legalkalmasabbnak az uralkodóval való jó kapcsolat fenntartására.

9 E pozitívumok eldöntötték Tisza utódlásának kérdését, noha az „előkelő gavallér, minden tekintetben tiszteletre méltó" és jó adminisztrátor hírében álló grófot igencsak átlagos tehetségű, szürke politikusnak tartották kortársai.

10 Kabinetje viszont nagyrészt kiváló, koncepciózus államférfiakból állt. Szapáry átvette elődje minisztereit, egyedül gr. Teleki Géza belügyminisztertől vált meg, és csak saját megüresedett helyét töltötte be új emberrel, a Kállay Béni közös pénzügyminiszter köréhez tartozó erdélyi főispánnal, gr. Bethlen Andrással, aki jó viszonyt tudott kiépíteni a szászokkal. Eredetileg külön miniszterre kívánta bízni a belügyi tárcát is, a posztra kiszemelt gr. Zichy József pozsonyi főispánt (korábban fiumei kormányzó, földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi, majd közmunka- és közlekedésügyi miniszter) azonban nem sikerült megnyernie.

11 A kormányban túlsúlyban voltak a grófok és bárók, annak arculatát mégis a középbirtokos-polgári-értelmiségi hármas, Baross Gábor, Wekerle Sándor és Szilágyi Dezső adta meg. Hármuk közül Baross mögött állt a leghosszabb miniszteri múlt: 1886 végétől vezette a közmunka- és közlekedésügyi, majd a kereskedelemügyi tárcát, és már több sikert ért el, elsősorban a vasútügy terén. Wekerle és Szilágyi Tisza Kálmán 1889 tavaszán végrehajtott kormány-átalakítása során lett miniszter. Wekerlét joggal tartották pénzügyi zseninek, aki éppen ekkorra fejezte be még államtitkárként megkezdett művét, az államháztartás egyensúlyának helyreállítását. Szilágyi nem mutathatott fel ehhez mérhető látványos eredményeket, de a kormány22