Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1890. április 18. 5713./ mely tárgyaltatván, elfogadtatott a következő megjegyzésekkel: a 3. §-nál. Minthogy a tervezett törvényjavaslat nem vallási tekintetből, hanem munkásvédelmi szempontoknál fogva mondja ki a vasárnapi munkaszünetet, s a létező felekezeti viszonyok mellett nem is volna célszerű, ha vallási szempontok vegyíttetnének a tervezett intézkedésbe,

9 a hozandó törvény alóli kivételeket tárgyazó rendeletnek megállapításánál a vallás- és közoktatásügyi miniszter közreműködésének említése mellőzendő, ellenben felveendő a földmívelési miniszternek hozzászólási joga. Minthogy továbbá a horvát bánnak észrevétele volt e §-nak azon határozmánya ellen, mely szerint a kivételeket megszabó rendeletet Horvát-Szlavónországokra nézve a kereskedelmi miniszter bocsátaná ki a horvát bánnal egyetértőleg, a szóban levő szakasz e határozmányra vonatkozó részének megállapítása függőben hagyatott, s felhatalmaztatott a kereskedelmi miniszter úr, hogy e kérdéses pontot az igazságügy-miniszter úrral és a horvát bánnal hozza tisztába, s ha egyetértő megállapodásra jutnak,, a közösen megállapított határozmányt vegyék fel a törvényjavaslatba. A 4. § után új szakasz veendő fel, melyben az ipartörvényről szóló 1884:XVII. te. 183. §-ának c. és d. pontjára való tekintetből kimondatnék, hogy a bányászat- és kohászatnál, valamint az állami egyedáruságoknál és az azokkal összekötött vállalatoknál szükségesnek mutatkozó kivételes határozatokra nézve a jelen törvényjavaslat 3. és 4. §§-aiban kimondott elvek alapján a pénzügyminiszter fog intézkedni. Ezen új §-nak szövege a kereskedelmi és pénzügyi miniszter urak által egyetértőleg lesz megállapítandó. Az 5. § akképpen módosítandó, hogy a törvényjavaslatban foglalt határozmányok elleni kihágások feletti bíráskodás az 1880:XXXVII. te. 42. §-ában megállapított közigazgatási hatóságokra, s így legfelsőbb fokban a belügyminiszterre ruházandó. A 6. §-ban azon elv mondandó ki, hogy a hozandó törvény által az 1868:LIII. te. 19. §-a második bekezdésének határozványa, valamint az 1879:XL. te. 52, §-ának arra vonatkozó rendelkezése nem érintetik. E §-nak szövegezése a kereskedelmi és igazságügyi miniszter urakra bízatott. Egyúttal felhatalmaztatott a kereskedelmi miniszter úr, hogy ha a bemutatott törvényjavaslat függőben maradt szakaszainak szövegezésére nézve az érdekelt miniszter urak, illetőleg a horvát bán között teljes egyetértés létrejön, a szóban levő törvényjavaslatot az egyetértőleg megállapított szövegben — Ő Felsége legfelsőbb jóváhagyásának kieszközlése után — az Országgyűlés elé terjessze.

10