Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány Az uralkodó részvétele nélkül megtartott minisztertanácsokban csupán egyszer nem a miniszterelnök elnökölt: Szapáry távolléte miatt az 1890. szeptember 11-i ülésen Baross Gábor, a jelen lévő — hivatali időt tekintve — rangidős miniszter látta el az elnöki teendőket. A két kormány időszakát figyelembe véve egyébként ezen az ülésen vett részt a legkevesebb, mindössze négy miniszter. Horvátországot érintő, főleg vitás kérdéseket tartalmazó napirendi pontok tárgyalása esetén, időszakunkban összesen 9 alkalommal, Khuen-Héderváry Károly horvát bán is meghívást kapott a minisztertanács ülésére. Szintén meghatározott témák tárgyalásakor — helyettesítve a távollévő minisztert — jelen volt még Gromon Dezső honvédelmi államtitkár négy, Teleszky István igazságügyi államtitkár egy, Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi államtitkár két, Lukács Béla kereskedelemügyi államtitkár egy, Fejér Miklós földművelésügyi államtitkár egy és Miklós Ödön földművelésügyi államtitkár két alkalommal. Az 1893. július 18-i minisztertanács egyik napirendi pontját Rakovszky István állami számvevőszéki elnök részvételével tárgyalta meg a testület. A minisztertanács a téma szerint illetékes miniszter előterjesztése alapján határozott az eléje került ügyekről. Általában szóbeli volt az előterjesztés, de időszakunkban már gyakrabban előfordult, hogy a miniszterek annak szövegét előzetesen írásban megküldték társaiknak. Kormányaink idején Tarkovich József miniszterelnökségi államtitkár látta el a minisztertanács jegyzőkönyvvezetői teendőit. Helyettese is volt Barkassy Géza osztálytanácsos személyében, aki időszakunkban 12 alkalommal állított össze jegyzőkönyvet. Az egyes minisztertanácsi jegyzőkönyvek eredeti tisztázata ezekben az években általában a fogalmazvány alapján, a miniszteri előterjesztés felhasználásával, még kézírással készült el. Sajnos a fogalmazványok időszakunkban egyáltalán nem maradtak fenn. A jegyzőkönyv első lapján tüntették fel az ülésen részt vevők nevét. A miniszterek aláírásukkal hitelesítették is a jegyzőkönyvet (olykor azonban egy-egy miniszter aláírása hiányzik), egyúttal — ha szükségesnek látták — módosíthatták annak tartalmát. Több miniszter jó pár esetben meg is tette ezt. Gyakran találkozhatunk a jegyzőkönyvvezető szövegközti javításaival, beszúrásaival, amelyekkel többnyire nyilván a fogalmazvány és a tisztázat egyeztetése nyomán felfedezett hibákat iktatta ki. A jegyzőkönyvet utolsó oldalán a miniszterelnök és a jegyzőkönyvvezető írta alá. A tisztázat alapján készült el a jegyzőkönyv német fordítása, amelyet a miniszterek sajátkezűi eg nem írtak alá (csak azt tüntették fel „gesehen" — látta — megjegyzéssel, hogy az illető miniszter aláírta az eredeti jegyzőkönyvet), a miniszterelnök és a jegyzőkönyvvezető aláírása sem sajátkezű, hanem azt „sk" jelzéssel a letisztázást végző vezette rá a fordításra. A tisztázat és a német fordítás együtt került az uralkodó elé, aki a jegyzőkönyv tartalmát megjegyzés nélkül vagy megjegyzéssel vette tudomásul, és ezt a tényt a Kabinetiroda írnoka a magyar nyelvű jegyzőkönyv utolsó oldalára magyar nyelven rávezette, az uralkodó pedig sajátkezűleg aláírta. Megjegyzéssel történt tudomásulvétel — mindig egy-egy napirendi pontot érintően — kormányaink idején csupán háromszor (1891. április 16-i, 1892. február 14-i és 1893. december 23-i jegyzőkönyvek) fordult elő. (Az eredeti jegyzőkönyv került vissza Budapestre a Miniszterelnökségre, a fordítás pedig Bécsben, a Kabinetirodá169