Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány szükséges volna." {1894. dec. 19./8.) Wekerle december 20-án Bécsben szóban bejelentette az uralkodónak a kormány határozatát. Ferenc József „haladék nélkül" várta a lemondás hivatalos benyújtását. Másnap ismét összeült a minisztertanács, megszerkesztette a „lemondási kérvény"-t, és valamennyi miniszter aláírta azt. Az uralkodó 1894. december 23-án mentette fel a Wekerle-kabinetet. (1894. dec. 21./1.) A miniszterelnök 1895. január 14-ig, a miniszterek január 15-ig maradtak hivatalukban, amely napon átadták helyüket a január 14-én miniszterelnöknek kinevezett br. Bànffy Dezső szintén szabadelvű párti kormányának. Ebben három korábbi miniszter (Fejérváry, Festetics és Josipovich) is szerepet kapott. # * * Az ország első polgári származású miniszterelnökének kormánya 2 év, 1 hónap és 25 nap hivatali időt töltött ki. Ebből — két részletben — közel egy hónapot ügyvezető kabinetként szolgált. Amellett, hogy több jelentős belügyi, igazságügyi, pénzügyi, gazdasági és kulturális kezdeményezés, illetőleg eredmény fűződik nevéhez, további sikereket ért el az államháztartás egyensúlyának megszilárdításában. A joggal reformkabinetnek titulált kormány kétségtelenül az állam és az egyház közötti viszony átalakításával, az addig egyház által végzett állami teendők saját kézbe vételével írta be leginkább nevét a történelembe. A polgári házasság bevezetése, a házassági jog polgári elvek szerinti szabályozása, az állami anyakönyvezés megteremtése mind egyértelműen a polgári viszonyok kiteljesítésének irányába mutató, a modern államszervezést szem előtt tartó cselekedet volt. Wekerle Sándor első kabinetjét (hiszen Ő később még két alkalommal szolgált miniszterelnökként) méltán tekintjük az egyik legkiválóbb magyar „felelős minisztérium"-nak.

26 # # # Végül szólnunk kell röviden arról, hogy a Szapáry- és Wekerle-kormányok időszakában nagyobb, az 1867-1868-ban kompromisszumokkal kialakított kiegyezéses rendszer alapjait fenyegető zavar nem fordult elő sem az osztrák-magyar, sem a magyar-horvát közjogi kapcsolatrendszerben. Ennek nem mond ellent, hogy kormányzati szakkérdésekben gyakoriak voltak a viták a két „társország"-gal, miként azt gyakran említettük is. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az 1890-es évek első felében gyarapodott, fejlődött az ország, az „alsóbb társadalmi osztályok" és a nemzetiségiek erősödő mozgalmai ekkor még nem jelentettek igazán fenyegető veszélyt a dualista rendszerre. A Monarchia magyar felére érvényes ez, a Lajtán túl ekkor már egyre súlyosabb problémák jellemezték az állam működését. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban erősebbé kezdett válni Magyarország „birodalmon" belüli súlya.

27 Jegyzetek 1 Podmaniczky XII. k. ( 1893) II. Utófájdalmak. 2 Vö. Mérei, Tóth, A. 142-143. p. 2a Podmaniczky XII. k. (1893). IX. Előre. — Vö. Horánszky I. 199. p. 3 Horánszky Nándor, a Nemzeti párt elnöke hátrahagyott politikai jegyzetei szerint, amikor ő 1894 végén kihallgatáson volt nála, Ferenc József — elégedetlenségének adva hangot a kormány eljárása 163