Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány zottan politikai szükségszerűségből, szokatlan módon, a kérdésben semlegességét kinyilvánítva, adott engedélyt az elkészült házassági javaslat beterjesztésére, sőt még ezt követően sem sietett legfelsőbb elhatározásának írásbeli közlésével. Mindezidáig, ill. lényegében a beterjesztés megtörténtéig, nagy bizonytalanság uralkodott. Jól érzékelteti a hangulatot a Szabadelvű Párt elnökének 1893. november 12-i naplóbejegyzése. Podmaniczky Frigyes leírja, hogy Ferenc Józsefnek a házassági javaslatra vonatkozó 1892. novemberi kikötése miatt az új kabinet megalakulása óta „az ellenzék s a mi pártunk kétkedői ... mindig azt hangoztatták: a Wekerle-kormány a levegőben lóg, úgy mint Mohamed koporsója. ... Ebből kifolyólag ezen bizonytalan és aggályos helyzet, amennyire nyomasztólag hatott a Szabadelvű Pártra, éppen annyira növelte s gyarapította az ultramontánok [az egyházpolitikai javaslatok ellenzői — L. /.] bátorságát s bizalmát. ... mindkét fél reménykedett, a szabadelvűek a jóváhagyást, a feketék az elutasítást reményiették egész bizonyossággal."

23 Lényegében három okra vezethető vissza az, hogy a király — mély vallásos meggyőződése ellenére — beleegyezését adta a kötelező polgári házasságot tartalmazó törvényjavaslat benyújtásához. Először arra, hogy a kormánypárt döntő többsége egyöntetűen követelte ezt, miközben a fennálló közjogi viszonyokat egyértelműen elfogadókból és egyúttal a kötelező polgári házasságot elutasítókból új kormányképes többség nem látszott létrehozhatónak. Másodszor arra, hogy: a Szabadelvű Párt fő korifeusai elhitették az uralkodóval, miszerint a liberális egyházpolitika nélkül az ország káoszba süllyed.

3 Végül, de nem utolsósorban arra, hogy a régóta tartó ausztriai (a csehekkel kapcsolatos) belpolitikai válság éppen a november 6-i minisztertanács körüli napokban vezetett a Taafe-kormány bukásához, ami miatt mindenképpen el kellett kerülni a magyarországi felfordulást.

4 A házassági törvényjavaslat benyújtását követően a pártok már januárban tisztázták az ahhoz való viszonyukat. Világossá vált — leírtuk az 1894. február 4-i jegyzőkönyv 6. jegyzetében —, hogy a függetlenségi pártiak tekintélyes része és a Nemzeti Párt egy része is támogatta a törvényjavaslatot. Ennek rendkívüli fontossága volt, hiszen lehetőleg nagy arányú győzelem kellett az uralkodó aggályainak eloszlatása érdekében, márpedig a kormánypártból ekkor 39 fő vált ki reformellenes állásponttal, és így a Szabadelvű Párt képviselőházi abszolút többsége a megmaradt 207208 képviselővel a minimálisra zsugorodott. Miután 1894. április 12-én a Ház elsöprő, több mint 170 fős többséggel elfogadta a házassági javaslatot, Wekerle meg is kapta a magáét ellenfeleitől, hogy ti. csak a rendszerellenes szélsőbal támogatásával tudta keresztülvinni azt. E vélemény az udvar berkeiben, sőt Ferenc Józsefnél is visszhangra talált, fokozva a Wekerle elleni bizalmatlanságot. Hasonló hatást váltottak ki megelőzően a Kossuth Lajos április 1-jei budapesti temetésével kapcsolatos történések. A kormány — tekintettel a király érzékenységére — nem rendezhette meg a temetést, és nem vehetett részt azon, de a miniszterelnök a háttérből jóindulatúan elősegítette, hogy a főváros méltó módon készíthesse elő az egész dualista rendszert és Ferenc József királyságát haláláig következetesen elutasító nagy hazafi búcsúztatását.

5 A kormány helyzete azt követően vált kritikussá, hogy a Főrendiház május 10én leszavazta a házassági törvényjavaslatot, amelyet aztán a Képviselőház május 21158