Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány 3.2. A királyi udvartartás reformja Az előző kormány idején az udvartartás ügyében uralkodói engedéllyel megkezdett tárgyalások 1893. nyár végén jutottak döntő stádiumba. Erről a Pápay István kabinetirodai titkár és Kállay Béni közös pénzügyminiszter irathagyatékában fennmaradt levelezés tanúskodik. Wekerle 1893. augusztus 9-i Pápaynak küldött levelében leírta, hogy „a legutóbbi alkalmakkor" már előadta az uralkodónak azokat a „vezérelveket", amelyeket szem előtt tart a kérdés szabályozásánál. Ezeket az elveket — folytatta a miniszterelnök — most egy rövid, nem hivatalos memorandumba foglalta, és összeállíttatta az udvartartás történetét is, amelyből világosan kiderül, hogy az udvartartásnak ma már nincs az a jelentősége, mint a múltban, amikor az a legfőbb kormányhatóság szerepét is betöltötte, s ezért akkor természetes volt a külön udvartartásra törekvés. Külön udvartartásra — folytatta a miniszterelnök — manapság csakis a közjogi aktusoknál lehet igényünk, ellenben minden más részében az udvartartás mikénti berendezése fejedelmi jog. Végül kérte Pápayt, hogy memorandumát mutassa be az uralkodónak, és kifejezte: soha nem gondolt a kérdés törvényhozási szabályozására, mindig is az volt a véleménye, hogy az „legfelsőbb elhatározással oldassék meg."

9 Augusztus 29-én a miniszterelnök Kállay Béninek írt levelet, aki szintén fontos bizalmi embere volt az uralkodónak. Wekerle ebben beszámolt a közös külügyminiszterrel és az udvartartás főnökével folytatott megbeszélésének eredményeiről. Közölte, hogy megállapodásra jutottak: „egyelőre a közjogi jelentőségű dolgokra vonatkozólag a mai udvartartási személyzet helyett a zászlósurak szereplése mondassék ki egy legfelső elhatározásban, s ... a legfelső elhatározás arra vonatkozóan is foglaljon egy passzust magában, hogy Ő Felsége udvartartásának mikénti állandó képviselete iránt Budapesten az illetékes faktorokkal tanácskozások tétettek folyamatba." Ezt a javaslatot az uralkodó elé terjesztik — folytatta Wekerle —, és ha ő elfogadja a megoldást, akkor a kormány is megtárgyalja az ügyet.

10 Az uralkodó hozzájárult a hivatalos előterjesztés megtételéhez, és így 1893. október 21-én a minisztertanács megtárgyalhatta az udvartartás ügyét. Wekerle tájékoztatása után a testület elfogadta a fentebb ismertetett megoldást. Ezt követően hivatalosan is Ferenc József elé került az ügy, aki a közjogi aktusokra tett javaslatot elfogadta, de az udvartartás állandó budapesti képviselőjére vonatkozó utalást mellőzni parancsolta. November 20-án született meg a legfelsőbb elhatározás (megjelent a Budapesti Közlöny 1893. november 23-i számában), amely szerint a jövőben az udvartartás főhivatalainak főnökei helyett kizárólag a magyar országzászlósok működhetnek közre a koronázásnál, az Országgyűlés megnyitásánál és berekesztésénél, a delegáció fogadásánál, a nemzeti ünnepeknél, valamint az egyházi és világi méltóságok, állami tisztviselők uralkodó előtti eskütételénél. (1893. okt. 21./2.) Ezzel egy lényeges közjogi sérelem részben orvoslást nyert, az ellenzék azonban az önálló udvartartás követelésével továbbra sem hagyott fel. 137