Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány ségét az ország földterületének közel 35%-át lefoglaló korlátolt forgalmú birtokok egy részének tulajdonba, ill. főleg bérletbe adásában látta. 1891-től tett előkészítő lépései után 1893 elején vitte minisztertanács elé a témát. A testület elfogadta Bethlen érvelését, és elhatározta a farm-bérletek létesítésének támogatását és a korlátolt forgalmú birtokok területének lehető csökkentését. (Részletesen a jegyzőkönyvhöz készült jegyzetben foglalkozunk az előterjesztéssel.) (1893. febr. 13./19.) A földművelésügyi miniszter a középosztály mellett a kisbirtokosság megerősítését is fontos feladatnak tartotta. Törekvésében nagy szerepet játszott a nemzetiségi szempont: a nem magyar többségű területekre magyarok betelepítésével kívánta elérni az „állameszme" erősítését. Ezért készítette elő a telepítések törvényi szabályozását. Bethlen 1892 decemberében terjesztette minisztertanács elé az első törvényjavaslat-tervezetet, amelyben pontosan igyekezett körülírni az életképes telepítés feltételeit, és 5 millió Ft-ot kért a végrehajtás támogatására. (1892. dec. 27./13.) Ezt a tervezetet a testület átdolgozásra visszaadta, majd a módosított változatot 1893 márciusában megtárgyalta és jóváhagyta, de csak 3 millió Ft felhasználását engedélyezte. A telepítési törvényjavaslatot több módosítással fogadta el az Országgyűlés (1894:5. te. -— részletek a jegyzőkönyvekhez készült jegyzetedben). (1893. márc. 7.77.) Időközben egy konkrét telepítési ügy is a minisztertanács elé került: Bethlen 1893 júniusában felhatalmazást kapott arra, hogy — részben a fenti törvényjavaslatban előirányzott 3 millió Ft terhére — telepítésre alkalmas birtokokat vásárolhasson a Felső-Szamos völgyében. (1893. jún. 24.78.) f) Vízszabályozási munkák, árvízvédelem 1893. március végén folytatólagosan került minisztertanács elé a Rábaszabályozás és a Fertő-tó lecsapolása eredetileg és pótlólag tervezett munkáinak befejezéséhez szükséges többletköltségek ügye. Mivel az illetékes vízszabályozási társulat közgyűlése nem szavazta meg a szükséges 5 millió Ft-os kölcsön felvételét, Bethlen azt javasolta, hogy csak az eredetileg tervezett munkákat végezzék el két év alatt 1,2 millió Ft erejéig. A pénz előteremtésének módja a miniszterelnökpénzügyminisztertől függött. Bethlen végül benyújthatta a törvényjavaslatot, amelyen a Ház változtatásokat is eszközölt (pl. 1,7 millióra emelte fel a költségkeretet). (1893. márc. 30.715.) A megalkotott törvény (1893:17. te.) kötelezte a kormányt, hogy jelentést tegyen az Országgyűlésnek a teljes költségösszeget terhelő járulékok végleges megosztása iránt. A rendelkezés végrehajtásáról 1893 legvégén határozott a minisztertanács. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy ekkor már nem számoltak a Fertőtó korábban tervbe vett lecsapolásával. (1893. dec. 30.77.) Régóta húzódott a szigetközi ármentesítő társulat létrehozása, mert a nagy költségteher miatt az érdekeltek nem szavazták meg az alakulást. Ezért vált szükségessé a társulat hivatalból való megalakítása kormánybiztos kiküldése mellett, amelyről 1892 legvégén döntött a minisztertanács. (1892. dec. 27.711.) A 80-as évek elején indult mozgalom a Duna Fájsz melletti és Bogyiszló-Baja közötti kanyargós, gyakran árvizeket okozó és hajózási akadályokkal teli szakaszának szabályozására. Bethlen 1892 végén vitte a minisztertanács elé az első ezzel öszszefüggő ügyet. Javaslata alapján — gondolva a már elhatározott kanyarátvágási és mederrendezési munkákra — felhatalmazást kapott arra, hogy felszólíthassa a terü135