Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány A minisztertanács foglalkozott még a tisztviselői napidíjak egységesítésének kérdésével (1893. dec. 23./17.), továbbá megállapította a díjnokok helyzetének javítását célzó intézkedések alapelveit (1894. okt. 29J6.). d) Bankok, pénzintézetek ügyei Kétszer született minisztertanácsi határozat állami támogatással létesült bank, ill. pénzintézet alapszabályainak módosítása ügyében. A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete két évvel korábban — mint említettük — már engedélyt kapott 20 ezer Ft fölötti kölcsönök nyújtására. A minisztertanács 1893-ban hozzájárult az 50 ezer Ft-nál nagyobb összegű kölcsönzéshez is. (1893. febr. 13./33.) Tekintettel a bank üzletének fejlődésére, ugyancsak egyetértett a testület a magyar ipar támogatására 1890-ben létrejött Ipar- és Kereskedelmi Bank Rt. alaptőkéjének 5 millió Ft-ról 8 millió Ft-ra történő emeléséhez. (1893. márc. 30./20.) Wekerle jelentős kormányzati kezdeményezést terjesztett elő a minisztertanácsban 1894 novemberében. Kifejtette, mivel az agrárkörök régóta panaszolják a rossz hitelviszonyokat, lépéseket tett egy olyan pénzintézet létesítésére, amely főleg a kisgazdákat segítő mezőgazdasági hitelezéssel foglalkoznék. A jegyzőkönyv részletesen tartalmazza a tárgyalások ismertetését, amelyek eredményeként a bécsi Union Bank ajánlatot tett egy mező- és erdőgazdasági, valamint közlekedési hitelezéssel foglalkozó budapesti bank alapítására. Wekerle felhatalmazást is kapott a további tárgyalásokra. Az intézet Magyar Agrár- és Járadékbank néven 12 millió Ft-os alaptőkével 1895-ben jött létre. (1894. nov. 20./14.) A minisztertanács határozott még a tiszti biztosítékok kamatlábának 5%-ról 4%-ra történő leszállításáról (1893. júl. 15./4.), a Posta-takarékpénztár csekk- és klíringüzletéről és betéti kamatlábainak leszállításáról (1893. márc. 3.Z22., szept. 13./4.), továbbá arról, hogy hírlapi biztosítékul is el kell fogadni az állami hivatalok által biztosítékul elfogadható értékpapírokat (1894. okt. 29J28.). e) Egyéb pénzügyek, adóügyek Az erdélyi birtokosok (volt földesurak) kezdettől fogva sérelmezték azt, ahogyan az 1850-es évektől végrehajtották a jobbágyfelszabadítást, pontosabban a volt úrbéri birtokok utáni kártalanítást. Wekerle ezért 1893 tavaszán mutatta be a minisztertanácsnak azt a törvényjavaslat-tervezetet, amely részben (az utólagos dézsmakárpótlás megítélésével) orvosolni kívánta a sérelmeket. Az Országgyűlés elé 1894 nyarán került a javaslat, törvény (1895:3. te.) a következő kormány idején lett belőle. (1893. márc. 7./13.) A szeszadótörvény módosítását illetően egy kérdésben eredményt ért el a kormány: az osztrák fél végül elfogadta, hogy a befolyt adóból Ausztria és Magyarország a tényleges fogyasztás arányában részesüljön. Az erről szóló törvény (1894:15. te.) a minisztertanács 1894. márciusi határozata alapján született meg. (1894. márc. 20./3.) Wekerle kísérletet tett arra, hogy a szeszadóhoz hasonló módon rendezzék Ausztriával a többi fogyasztási adó problémáját is. A tárgyalások 1894 őszén kezdődtek meg minisztertanácsi döntés alapján, de csak a következő kormány idején vezettek eredményre. (1894. okt. L/20.) 125