Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány KORMÁNYZATI TEVÉKENYSÉG A MINISZTERTANÁCSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN 1. A KULTÚRHARC. AZ EGYHÁZPOLITIKAI TÖRVÉNYEK MEGALKOTÁSA Az /. részben láttuk, hogy az új kormány felhatalmazást kapott az uralkodótól az egyházpolitikai törvényjavaslatok továbbvitelére. Ferenc József az izraelita vallásról, a vallás szabad gyakorlásáról és a polgári anyakönyvek vezetéséről szóló tervezeteknek adott zöld utat, a polgári házasság kérdésében azonban egyelőre még tartózkodó maradt, bár a Szapáry-kabinet 1892. október 17-i minisztertanácsában elfoglalt merev ellenállása enyhült. A kormány első minisztertanácsi ülését 1892. november 22-én, a parlamenti bemutatkozást követő napon tartotta, és ezen a belügyminiszter már felhatalmazást is kapott az izraelita vallásról szóló törvényjavaslat — uralkodói jóváhagyás utáni — benyújtására. Ez az első egyházpolitikai javaslat, amely az izraelita vallást törvényesen bevett vallássá, más felekezetekkel viszonosságban lévőnek kívánta nyilvánítani, 1893. április 26-án került a Képviselőház elé. (Vö. 1892. nov. 22J2.) Az általános polgári anyakönyvek vezetéséről szóló törvénytervezet 1893. január 26-tól kezdődően hat minisztertanács napirendjén szerepelt. Először — négy ülésben — a Szapáry-kormány által elfogadott elvek alapján szövegezett változatot vitatták meg a miniszterek (1893. jan. 26.Z3., febr. 9./L, febr. ll./L, febr. 22J5.), majd — két ülésben — a létrejött megállapodások szerint átdolgozott második változatot vizsgálták felül (1893. márc. 3.125., márc. 7./L). A március 7-i minisztertanács felhatalmazta a belügyminisztert a véglegesített javaslat — előzetes uralkodói jóváhagyás utáni — Ház elé terjesztésére, és csak ezt követően (tehát az érdemi kérdésben hozott döntés után) vette tárgyalás alá Vaszary Kolos levelét, amelyben a prímás a Szentszékkel egyeztetett javaslatot tett „az egyházügyi kérdéseknek a felekezeti érdekek sérelme nélkül, és az államkormány tekintélyének megóvása mellett, a napirendről leendő levétele érdekében." A minisztertanács a —jegyzőkönyvben rögzített — javaslatot visszautasította. (1893. márc. 7J9. —jegyzetben ismertetjük a kormány egyházpolitikája ellen kibontakozó katolikus egyházi és világi mozgalmakat, a pápához, a királyhoz és a kormányhoz intézett felirataikat, a nemzetiségi egyházak hasonló fellépését, a kormánypárton belüli ellentéteket, továbbá a reformokat támogató protestáns egyházi és a törvényhatósági megnyilvánulásokat.) Ferenc József is megszólalt. Kérte a kormányt, hogy ismételten fontolja meg a prímás javaslatát. A minisztertanács azonban már csak azért sem volt hajlandó megmásítani korábbi határozatát, mert Vaszary javaslata „az ügynek korábbi stádiumára vonatkozik, s arra a feltevésre van alapítva, hogy a közhitelességü anyakönyvek vezetése továbbra is meghagyatik a felekezeteknél, tehát már teljesen meghaladott és a 118