Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

rentius sartor, Andreas arcupar, Fabianus Sclaus, Benedictus filius Blasii ceterique cives de predicta Zond írásba foglalják egy részről Egedwyfalwa/Egedwfalwa-i Feyer (dictus) Pál fiának: Benedeknek fia: István mester klerikus, másrészről Pál fia: Péter és Mathee fia: Demeter Egedwyfalwa/Egedwfalwa-i esküdtek vallomását, amely szerint a klerikus atyjától öröklött fundus curie seu sessio-ját - cuiusquidem fundi in vicinitate a parte orientali est fundus Benedicti Eke dicti, a parte vero meridionali est ecclesia parochialis in honore Sancti Nicolai episcopi et confessoris fundate, a parte vero occidentali est fundus plebani parochialis - a rajta lévő haszonvételekkel és tartozékokkal, házakkal, kúriával, kerttel, szántókkal és kaszálókkal, továbbá egy ösztökével, eketalyigával, ekevassal, csoroszlyaval, négy ökörrel, 11 hold őszi gabonával bevetett földdel - amelyből kilenc búza, kettő árpa - az Egedwyfalw/Egedwfalw-i Szent Miklós-egyházban alapított Szűz Mária-oltárnak hagyta, a következő kikötésekkel: Az oltár igazgatóját vagy mesterét mindig a plébános válassza az összes hospes-szel együtt, ugyanő ügyeljen, hogy az erkölcseire és szolgálatára megfelelő legyen. Ha az ökrök száma csökkenne, az oltárigazgatót a hospes-ek és a patrónusok kényszeríthetik, hogy azokat kiegészítse. Ha az oltárigazgató eltávoznék, köteles a hagyományt teljes egészében úgy, amint van, otthagyni. A plébános hozzátette még, hogy könyveket, papi ruhákat, míg arra szükség van, ad az oltárnak, biztosította a hívők által az oltár vagy igazgatója javára tett végrendeleti hagyományok elfogadhatását, hasonlóképpen az adományokét és szolgáltatásokét, ugyanakkor kikötötte, hogy az oltárigazgató sem az ő, sem a későbbi plébánosok jogaira és jövedelmeire igényt nem támaszthat. Universitas divitum et pauperum in eadem Egedwyfalwa existentes, földesurai levelének meghagyása szerint elhatározta, hogy az oltárigazgatóság szóban forgó telkét díkaszedéskor nem díkálják, hanem a behajtástól mindenkor mentesítik. Ez időben Egedwyfalwa esküdtjei voltak: Mihály szabó, Teke/Theke fia: János, Bertalan fia: János, Mathe fia: Demeter, Kozma fia: György, Antal fia: Tamás, Pál fia: Péter, Gees/Gews fia: Bálint, Baronya/Baranya-i Dénes, Chobor-i András, Vince és Lőrinc kovács. A budai káptalan 1423. dec. 8-i okl.-ből. DL 10339. (Acta eccl. ord. et mon. VBuda 26-19.) - A titeli káptalan 1423. okt. 14-i átirata: Kolostori levéltárak töredékei 243/3. (DF 250325.) Az egyes nevek után a titeli káptalan variánsai olvashatók. - (M.) 37 Jan. 16. Ragusa utasítja curzolai vikáriusát, hogy segítse a két provisor-t. - Gelcich 272, reg. (Ragusa, Lett. etCom. di Lev. 1411-17.) - (M.) * Jan. 17. Konstanz. Zs. Pakony birtokon erődítmény építését engedélyezi. - Bártfai Szabó: Pest 138, reg. - Bakács: Pest m. 1319, reg. - BTOE III. 684, reg. - Helyes kelte: 1417. szept. 26. Lásd 956. 38 Jan. 17. A somogyi konvent Zs. 1416. dec. 5-i parancsára (ZsO V. 2486) beiktatta a Tapsonyiakat Terpec birtokba. - SMM 10 (1979) 71/117. (Esztergomi káptalan mit., Acta radicalia 27-5-4 DF 236587.) 39 Jan. 18. (in Lucemburgh, in Prisce) Zs. László és Imre macsói bánokhoz (magn.) vagy Valkó megyei alispánjaikhoz. Mivel Kappla-i Loránd özvegyét (nob.) és fiát: Györgyöt a megyében fekvő összes jogos birtokukkal különös oltalmába vette viceque nostre maiestatis reájuk bízta, főleg, mert Loránd a Boszniába vezetett királyi hadseregben contra impios Turcos crucis Christi persecutores az ország és az