Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)
2156 Júl. 11. (Tininii, f. II., in translat. Benedicti) Bakanya-i István dalmát és horvát vicebán és iudices nobilium sedis Tininiensis Eberhard zágrábi püspök királyi főkancellárhoz. A nobiles de Podhlym de Lapach mint felperesek és a Karino-i nemesek mint alperesek közt in sede Lapacensi folyt és hozzájuk a knini székre fellebbezett határperben Antal-nap előtti hétfőn (jún. 6.) a szék számtalan nemesével tartott törvényszéken a felek meghallgatása után úgy ítéltek, hogy Slawtinich Marinach, mivel testvéreivel együtt benne ül a vitás birtokban, tizenkettedmagával, mégpedig nyolc Karino-i nemes frater-ével és más négy szomszédos nemessel együtt, akiket a Podhlym-iek eskütársakul felajánlanak, a vitás határokra Keresztelő Szent János ünnepe előtti szerdán (jún. 22.) tegyen esküt, aminek megtörténtével a per el is dől javára. Az ítéletet mindkét fél elfogadta, majd eltávozva a bírói széktől a knini káptalan bizonysága és a báni ember jelenlétében - odahíva még két knini kanonokot de Bichyno et de Podhlym - a felek az eskütársakat közös akarattal megnevezték, öszszeírták és névsorukat a kanonokok mindegyikének átadták. Az eskü letételének ideje elérkezve Karino-i Marinach Podhlym földre jött eskütársaival ad prímám metam sub dicta villa Podhlym ad terras arabiles, ubi essent foditi tres lapides unus penes alium. A köveknél Marinach kijelentette, hogy meg akar esküdni, mert az az ő és Karino-i frater-einek határa, és kérte, hogy tegyék oda az ereklyéket. A Podhlym-i nemesek tiltakoztak az eskü letétele ellen, kijelentvén, hogy az az ő örökös birtokuk és nem akarták odatenni az ereklyéket, hanem más helyet mutattak mondván: Oda tesszük az eredklyéket, menj és esküdj ott. Marinach felelte: Ez az én határom, itt akarok esküt tenni, majd elhelyezték saját ereklyéiket, ő pedig elmondotta eskütársaival az esküt. Ennek megtörténte után ivissent magnum spatium per terras et versus occidentem pervenissent retro quendam montem Hlym dictum, ubi invenissent unum magnum lapidem. A Podhlym-i nemesek itt kijelentették: Ez itt mindkét félnek a határa, a miénk és a tietek egyaránt. Ebben a felek meg is egyeztek. Marinach így szólt: Bizonyítom, hogy ez a határ mind a miénk, mind a tietek, azonban nagyobb biztonság kedvéért meg akarok rá esküdni. Ezt meg is ítélték. Amikor a poroszló meghagyta, hogy mondja utána az esküt, Marinach letette azt cum octo suis coniuratoribus Kariniensibus, de amikor a kilencedik eskütárs is ezt akarta tenni, a Podhlym-iek procurator-a, Polko így szólt a pristaldus-hoz: Vedd fel az ereklyéket, mert úgy látom, hogy a négy eskütárs nem Karino-ból való. Ez a knini káptalan oklevelében is benne van. Ezek után nos vicebanus simul et cum iudicibus habito de premissis diligenti tractatu, mivel először is a Podhlym-iak, amikor az első határnál nem akarták Marinus-nak letenni az ereklyéket, hanem azt kívánták, hogy ott esküdjék, ahova ők tetszésük szerint helyezik azokat, hoc non merito fecissent, azután pedig a második határnál a Podhlym-iak először erősítették, hogy a kő mindkét fél határa, azután pedig felvétették az ereklyéket, amit jog szerint nem tehettek meg, Marinus és társai javára dönt, mivel azonban a Podhlym-iak az ítélettel nincsenek megelégedve és hozzá fellebbeznek, a pert felterjeszti eléje Jakab-nap nyolcadára. Eberhard zágrábi püspök főkancellár 1418. aug. 6-i okl.-ből: 2226. DL 10702. (NRA 448-33.) - (M.) 2157 Júl. 11. (f. II. a. Margarethe) A fehérvári káptalan előtt Zenthgywrgh-i Vinche (dictus) Bálint mester (nob.) - fiai: István, Miklós és Imre, testvérének: Tamásnak fiai:
