Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

mondott Lászlónak a káptalan által körülhatárolt Harazth/Harast birtokba történő beiktatásának (ZsO V. 2330). Minthogy az alperes (proc. familiárisa András fia: Péter, utóbb parvus Péter, majd Imre Sarus-i plébános) azzal indokolta ellentmondását, hogy a körülhatárolásnál a felperes az őket közösen megillető Mylay, Rykalffalua, Zlop, Lindeno és Mathefalua birtokokból jókora földeket akart elfoglalni és Harazth birtokhoz csatolni, és kész volt e birtokok határait leíró oklevelet bemutatni, kötelezte őt, hogy vízkereszt nyolcadán mutassa azt be, ő azonban ekkor nem jelent meg, ezért böjtközép (1417. márc. 17.) nyolcadára megidézték; majd, mivel György- és Mihály-nap nyolcadán sem tudta bemutatni az oklevelet, és bírságot sem fizetett, mindkét alkalommal - a távolmaradása miatt kirótt bírságot kétszeresére emelve - a szokott három márka bírságban elmarasztalta őt. Vízkereszt nyolcadán viszont, amikorra az alperes ismét nem jelent meg, a felperes bemutatta az ő - a szepesi káptalan 1411. jún. 7-i privilegiális oklevelében átírt - 1411. ápr. 15-i oklevelét az alperessel kötött megegyezéséről (ZsO III. 541 és 352) és ítéletet kért. Minthogy e szerint az alperes minden Harazth birtokra vonatkozó jogát a felperesre ruházta, s azt örök joggal neki adta, s a birtok körülhatárolása ellen egyedüli tiltakozóként nem mutatta be a határokat leíró oklevelet, amellyel ellentmondását indokolta, s amelynek bemutatását először bírság nélkül, majd másod- és harmadízben a szokott bírsággal vállalta, consuetudinaria vero lege dicti regni Hungarie ab antiquo approbata requirente az, aki ellentmondva a határok kijelölésének, a határokat leíró oklevelére hivatkozik, de ezt nem mutatja be, holott bemutatását előbb bírság nélkül, majd másod- és harmadízben a szokott bírsággal vállalta; a továbbiakban nem tiltakozhat e határok kijelölése ellen, kérte a káptalant, hogy változtatás nélkül jelöljék ki újra a birtok határait, majd iktassák be a felperest annak birtokába, figyelmen kívül hagyva az alperes ellentmondását és - minthogy a korábbi határkijelölés ellen csak ő tiltakozott - másokét is, majd a jelen nyolcadra tegyen jelentést az eljárásról. Ekkor a felperes bemutatta a káptalan 1418. ápr. 11-i jelentését a beiktatásáról (1741), ezért az ország vele ítélkező nemeseivel együtt örök joggal és visszavonhatatlanul neki ítéli a birtokot a kijelölt határokkal auctoritate nostra iudiciaria mediante. Két azonos példány hártyán, mindkettő fúggőpecséttel. DL 74879. (Máriássy cs. márkusfalvi lt.) Közi. Szepes múltjából. IX. 51, reg. 2030 Jún. 9. (in domo maiorum Charthusie, in cella Iohannis Gaudenti eiusdem domus vicarii Gratianopolitensis

1 dioc, nona mens. Iunü) Közjegyzők

2 a pálos rend nevében Tamás fráter, a veszprémi egyházmegyei Buda feletti Szent Lőrinc pálos monostor professus-a, - aki ügyvédi megbízását Chehy-i (dictus) János fia: János veszprémi egyházmegyei clericus, közjegyző 1416. évi 9-i iratával igazolta - annak alapján előadott kérésére, hogy V. Márton pápa Constantie kiadott bullájában engedélyezte, hogy a rend a karthauzi szerzeteseknek adott szabadságokkal és kiváltságokkal éljen a domus maioris Carthusie perjelének: Jánosnak és a ház konventjének a jelenlétében átírják az e házban őrzött 43 apostoli kiváltságlevelet. - IV. Sándor: 1255. júl. 11. Quod Carthusienses quitquid in capitulo ipsorum generáli instituerint ac decreverint rata atque firma habeantur. + É. n. Conservatoria seu protectionalis Carthusiensibus et quod possessiones ubique habere possint et valeant. + 1255. ápr. 17. Quod domus Carthusienis ab ómnibus exactionibus quarumcumque personarum