Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

bágyát, Pál fiát: Jánost, testvére, a néhai István pedig leölte László Zahtha-i jobbágyainak hat disznóját. László elengedi Tamásnak az esküt, amelyet Garai Miklós nádor ítéletlevele értelmében jelen böjtközép 8. napján (márc. 9.) ötvenedmagával kellett volna tennie a konvent előtt, felmenti a hatalmaskodás vádja alól őt, az említett Istvánt és annak fiát: Pétert, akire apja halálával szállt a per, és érvényteleneknek nyilvánítja a peres iratokat, Tamás viszont kötelezi magát, hogy Keresztelő Szent János ünnepének 8. napján (júl. 1.) qu[...]ginta florenos centenarios nove monete regalis fizet Lászlónak a leölt disznók áraként és a jobbágy bántalmazása fejében salvis scilicet decim[a et] nona partibus. Fogalmazvány a konv. 1417. dec. 31-i jelentésének pecsételetlen példánya hátlapján és szövege alatt. Leleszi konvent orsz. lt., Acta a. 1417-107. (DF 221045.) 1 A keltezés megállapítása arra a körülményre épült, hogy a fogalmazvány egy 1417. dec. 31-i fogalmazvány hátlapján és az előlap üresen maradt helyén olvasható. A feltételezett keltezés valószínű, de akár több évvel későbbi is lehet. 1618 Márc. 10. (f. V. p. Iudica) A kolozsmonostori konvent előtt Vasarhel-i G[yr]eu fia: Miklós - valamennyi testvére nevében is - eltiltja a személyesen jelenlevő Nagdoba-i Egyed fiát: Barthust a távollevő Kusal-i Jachk fia: János mester (egr.) és Gyreumal prédium más szomszédait a Külsőszolnok

1 megyében fekvő és őket teljes joggal megillető prédium elfoglalásától, használatától és attól, hogy magukat abba beiktattassák. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 26587. (KKOL Cista comitatuum, Szolnok ext. 13.) - (M.) 1 Mai elnevezéssel: Középszolnok. 1619 Márc. 10. k. [A leleszi konvent előtt] Pynkoch-i Bertalan fia: László in decem et septem florenis novis zálogba adja az Ung megyei Duran birtokban lévő részét cum omnibus utilitatibus, exceptis quatuor iugeribus térre usualis in qualibet calcatura a Vykoch(!)-on lakó Almas-i Chorba Antalnak, kötelezve magát, hogy visszaváltásig saját költségén és fáradságával megvédi őt annak birtokában, vagy - ha ezt nem tenné - úgy elfoglalhat Pynkoch birtokban egy lakott jobbágysessio-t, amelyben ugyancsak köteles őt megvédeni. Feljegyzés Perényi Péter országbíró 1418. febr. 23-i okl.-ének (1551) szövege alatt. Leleszi konv. orsz. lt., Metales, Ung 33. (DF 209709.) 1 A jelek szerint az országbíró által kért eljárás során a küldöttek előtt történt bevallás fogalmazványa, így keletkezése is az arra adott válasz kelte körül kereshető. 1620 Márc. 11. (VI. f. a. Gregorii) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy böjtközépkor (márc. 2.), amikor Waraskezy-i Lépes Loránd erdélyi alvajda jan. 28-i levelére (1432) annak e célra kirendelt embere, protonotáriusa: Mátyás diák és két káptalani küldött iuxta regni consuetudinem fel akarták becsülni Zaah birtokot vagy földet, a három fél: Somkerek-i Miklós fia: Antal, Mykezaza-i Coloswari/Coloswary/Cluswari/de Coloswar (dictus) Tamás, valamint - harmadik félként - Zenthmyklos-i Losadi (dictus) Lőrinc felesége: Ágota, Istuanhaza-i Miklós fiának: Jánosnak felesége: Dorottya (proc. férjeik), Chamafaya-i Toot (dictus) János fiának: Balázsnak felesé-