Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

királyi kúriából e célra kijelölt nádori embernek és a sági konvent ezúton kirendelt küldöttének a jelenlétében a legutóbbi határjárásnak megfelelően újból jelöljék ki a föld határait a felperesek útmutatása szerint, majd azok a határjelek egyikénél mezítláb, megoldott övvel, fejük fölé földet emelve, et generaliter dicendo, prout moris esset iurare super terram, esküdjenek meg arra, hogy e határok a föld valódi, azt Neklinch birtoktól elválasztó határai, és hogy az a Dethnichepataka folyóig mindig Kezew birtokhoz tartozott. Ha az esküt leteszik, úgy a föld örök birtokába - azt Kezew birtokhoz csatolva - őket, ha nem teszik le, úgy azt Neklinch birtokhoz csatolva, ahogyan azt ennek jobbágyai használták, az alperest kell beiktatni, figyelmen kívül hagyva a felperesek ellentmondását, s az eljárásról vízkereszt nyolcadára a konventnek jelentést kell tennie. Minthogy ekkor a felperesek bemutatták a konvent 1418. jan. 20-i beiktató oklevelét (1396), ennek alapján, és mert az oklevél bemutatása alkalmával nem volt ellentmondás, az ország vele ítélkező nemeseivel a földet a leírt határaival Kezew birtokhoz csatolva, örökre a felpereseknek ítéli auctoritate nostra iudiciaria mediante, salvo iure alieno. Hártyán, selyemzsinóron függő, ép pecséttel. DL 506. (NRA 1600-16.) 1584 Márc. 3. (f. V. a. Letare) A szepesi káptalan előtt Aranyas-i Borkithel (dictus) Miklós fia: Miklós szavatosságot vállalva eladja Aranyas birtokon lévő egész részét Aranyas-i Hank fia: János fiának: Antalnak ötven aranyforintért, nil iuris, nil proprietatis nilque dominii sibi et suis posteritatibus in eadem portioné possessionaria et suarum pertinentiarum reservando. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. Szepesi káptalan mit. 9-1-30. (DF 272499.) - (M.) 1585 Márc. 3. (f. V. p. Oculi) A veszprémi káptalan bizonyítja, hogy kiküldötte: Dobrucha-i János mester, dékán, kanonok jelentése szerint az Ayka-i István fia: Miklós és Ayka-i Pál fia: Péter közti viszályban böjtközépen (márc. 2.) Wesprimium-ban Saar-i György lector, Gergely cantor, Hemhaza-i László mester veszprémi kanonokok, Aka-i Péter mester veszprémi, Bala-i Domokos mester Chesnek-i várnagyok, Bala-i Mátyás és Megyes-i István mint fogott bírák megvizsgálva Ayka-i Péternek Ayka birtokon, annak határain belül és kívül fekvő birtokrészekre és földekre vonatkozó okleveleit, a felek meghallgatása után a következő ítéletet hozták: mivel a Péter által bemutatott oklevelekből és szóbeli előadásából kitűnik, hogy Miklós neki atyai nemzetségbeli osztályos testvére, ő maga Ayka birtokon több népes birtokrészt vett Homokkomar-i Barathrufus Istvánnak néhai György, János és Miklós nevű fiaitól 302 aranyforintért, az Ayka birtok határain belül fekvő Rennek nevű föld visszaszerzésére pedig 100 új forintot költött, a szintén Ayka birtok határain belül fekvő Koachbuky és Akwl nevű földekért azonban semmit sem fizetett, Péter húsvét nyolcadik napján (ápr. 3.) arra vonatkozólag, hogy Rennek föld visszaszerzésére 100 új forintot költött, tegyen esküt a káptalan előtt huszonötödmagával, ha kevesebb pénzre akar esküdni, kevesebb magával, az eskü letétele után ugyanő, miután Miklóstól az esküje szerint járó összeget, valamint a Barathrufus István fiaitól szerzett birtokrész és a Koachbuky és Akwl földek fele megszerzésére fordított költség megváltására 152 aranyforintot kapott, a birtokrészek és a Koachbuky és Akwl földek felét