Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

avenis extorquere et coliigere et hoc se committebat ad testimonium dominorum de dicto capitulo, qui semper levassent et tullissent(!). A káptalan tagjaival mint bírótársaival hozott ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy az érvényes szokásnak megfelelően természetben adják meg a tizedet 15 napon belül a felperesnek vagy embereinek. Mivel felszólítása eredménytelen maradt, Pathach birtokon figyelmeztessék az alpereseket, hogy kilenc nap alatt a tizedeket adják át a felperesnek vagy a jelen ítéletlevél felmutatójának, vonakodásuk esetén pedig a kitűzött terminus elteltével vasár- és ünnepnapokon hirdessék ki kiközösítésüket. Az oklevelet kisebb pecsétjével erősíti meg. Papíron, a szöveg alatt pecséttel. DL 43382. (Múz. törzsanyag, Véghely-gyüjt.) - Bónis: Szentszéki reg. 2076. - (M.) 1394 Jan. 19. Apátfalvai Miklós csanádi kanonok kéri a pápát, hogy adja neki az aradi főesperességet, amelyet Dózsa püspök korábban már neki adományozott, de azután másképp rendelkezett felöle. - Lukcsics I. 40, reg. (Reg. suppl. vol. 109 fol. 53b.) - (M.) 1395 Jan. 19. Konstanz. Márton csanádi egyházmegyei pap kéri a pápát, hogy adja neki azt a csanádi kanonokságot, amely Dózsa püspök felszentelésével üresedett meg. - Lukcsics I. 39, reg. (Reg. suppl. vol. 100 fol. 37b.)-(M.) * Jan. 19. V. Márton pápa a buzdi tizedperben. - Z-W. IV. 62, reg. - Helyes kelte: 1419. jan. 19. 1396 Jan. 20. (8. die 8. diei epiph.) László sági prépost és a konvent bizonyítja, hogy Garai Miklós nádornak Kezew-i Pál fia: György és a másik Pál fia: Mihály felpereseknek Zechen-i Konia bán fia: a néhai Simon fia: Miklós mester ellen indított perében kiadott ítéletlevele értelmében Sarangh-i Miklós mester nádori jegyző, a királyi kúriából e célra kirendelt nádori ember és a konvent küldötte a felperesek, valamint az alperes ügyvédje: Liberche-i Jakab diák jelenlétében a felperesek útmutatása szerint, azok legutóbbi útmutatásának megfelelően újból kijelölte az ad quinquaginta iugera térre regalis mensure becsült, vitatott Nogmezew föld határát, majd miután a felperesek a határjelek egyikénél az ítéletlevélben leírt módon megesküdtek arra, hogy e határok a föld valódi, azt az alperes Neklinch birtokától elválasztó határai, és hogy ez, a Zechen-iek jobbágyai által elfoglalt föld a Dethnichepataka folyóig mindig Kezew, nem pedig Neklynch birtokhoz tartozott, Kezew birtokhoz csatolva azt, beiktatta őket abba örök birtoklásra, figyelmen kívül hagyva bárki ellentmondását. A határt úgy jelölte ki, quod primo incepissent penes unam magnam viam, que duceret a possessione Kezew predicta ad Nyek in capite cuiusdam vallis Zeztrebleupataka(l) ubi metam erigere noluissent, quia eadem(!) caput vallis, inceptio scilicet dicte térre in medio terrarum ad dictam possessionem Kezew spectantium positus(!) haberetur, nullaque vallis sub hoc nomine Jeztrebleupataka

1 haberetur; inde via in eadem per bonum spatium progrediendo venissent ad quendam [locum]

2 Mocharfew vocatum, penes eandem viam ab inferiori parte in capite vallis Dethnichepataka sub quadam arbore piri silvestris circumquaque terris tumulati(l) metam terream erexissent; abinde per eandem vallem infra ad partém meridionalem per magnum spatium girando et de eadem valle parvum inter plagas orientalem et meridionalem flectendo ad quoddam berch sub quodam tronco ilicis subtus dictum berch ac in fine cuiusdam