Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)
mana curia residenti. Vsk-i János pécsi prépost kérvénye szerint IX. Bonifác - akit in eius obedientia neveztek így - azzal a feltétellel adta neki a pécsi egyház prépostságát, que in eadem dignitas maior post pontificalem existit, hogy hét éven belül vagy ezt vagy a birtokában lévő veszprémi egyházmegyei budai Szűz Mária-plébániaegyházat el kell cserélnie a megtartottal összeférő egyházi benefíciumra, vagy le kell mondania a plébániaegyházról; majd ugyanő a hét év letelte előtt azzal a feltétellel engedélyezte neki, hogy a prépostság és a plébániaegyház mellett egy további, ezekkel összeférhetetlen beneficium curatum ecclesiasticum szerezzen, hogy három éven belül a három közül az egyiket el kell cserélnie egy, a megmaradt kettővel összeférő egyházi benefíciumra vagy ez utóbbi kettő egyikéről le kell mondania. Ennek alapján megszerezte az esztergomi egyházmegyei pozsonyi egyház prépostságát, és a három javadalmat a hét, illetve három év alatt bona fide több mint hat hónapig együtt birtokolta, mert akkor in partibus regni Hungarie, que duris et magnis tunc affligebantur guerris tartózkodva, e háborúk és más okok miatt nem jutott tudomására Bonifác constitutio-jának rendelkezése, amely szerint azok, akiknek engedélyezte, hogy kettőnél vagy háromnál több összeférhetetlen benefíciumot, videlicet dignitates, personatus vei officia aut parrochiales ecclesias birtokoljanak, ezekből csak kettőt tarthatnak meg, a többit hat hónapon belül kötelesek elcserélni a megmaradt kettővel összeférő javadalomra, vagy verbo vei facto in manibus ordinarii loci adni, máskülönben megfosztják őket azoktól. A pozsonyi prépostságról utóbb lemondott ugyan, de a másik két javadalmat contra canonicas sanxiones(!) a hét éven túl még évekig megtartotta, majd az in sua obedientia XX1TI. Jánosnak nevezett Baldassar kezébe adta azokat, ő pedig letörölt róla minden ily módon rákerült inhabilitatis et infamie maculam sive notam, és más levelében neki adta az apostoli dispositio-nak fenntartott plébániaegyházat, que de iure patronatus laicorum existit, és az ugyanúgy fenntartott pécsi prépostságot, engedélyezve, hogy mindkettőt élete végéig megtartsa vagy azokat együtt vagy külön-külön elcserélje. Minthogy egyesek szerint János - aki időközben XXIII. Jánostól auctoritate quarundam litterarum apostolicarum más kanonokságokat, prebendát és egyházi benefíciumokat is kapott - azzal, hogy Bonifác rendelkezését nem ismerve, bona fide hat hónapnál tovább tartotta meg a három említett javadalmat, a XXII. János pápa „Execrabilis" kezdetű constitutio-jában kifejtett bűnt is elkövette, ha saját értesülése alapján vagy János esküjéből megbizonyosodik arról, hogy a háborúk és más okok miatt János nem szerezhetett tudomást Bonifác rendelkezéséről, auctoritate nostra nyilvánítsa ki, hogy nem került rá ebből eredően inhabilitatis 1 seu infamie macula sive nota. Franciscus XX de Agello. - A szöveg élén: B. Egykorú bejegyzés. Reg. Lat. vol. 187 fol. 239b-241a. (DF 288807.) ' irregularitatis-t áthúzva, javítva a bal margón; utána: cassatis et correctis de mandato Franciscus de Agello. 1363 Jan. 13. Temesvár. Ozorai Pipo temesi ispán elengedi Remetei Istvánnak a bírói részt abból a bánatpénzből, amelyet Dobozi Demeternek kell megfizetnie. - Ortvay: Temes 543. (DL 53982 - Kállay cs.) Tört. Tár 1884. 424, reg. - (M.) 1364 Jan. 13. (in Valkouar, f. V. p. epiph.) Rohoncha-i László fia: Miklós mester Valkó megye alispánja és a szolgabírák ítéletlevele. Luca-nap utáni csütörtökön (1417. dec.
