Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

Thyba mester leányát: Luciát illeti - lakott és elhagyott telekhelyeivel és egyéb tartozékaival együtt - határjelekkel elkülönítették a birtok másik felétől, amely Rosal-i Gergely fia György fiának: Kwn (dictus) Lukács mester alperesnek gyermekei: Miklós, Jakab és Anna része, és abba a felperest beiktatták. Primo in linea eiusdem possessionis Gywre a plaga occidentali adiacente incipiendo a sessione Thome dicti Varró eadem inclusa decem sessiones iobagionales simulcum desertis post sese consequenter adiacentes usque domum plebani seu versus ecclesiam parochialem in eadem fundate a felperesnek, in dicta linea a parte occidentali incipiendo a prefata sessione Thome dicti Warro eadem exclusa usque finem dicte linee versus possessionem Vassan appellatam simulcum desertis undecim sessiones iobagionales az alpereseknek; item in linea eiusdem possessionis a parte orientali seu fluvii Thicie nominati protensa incipiendo a domo seu sessione Emerici filii Pauli eadem exclusa usque finem eiusdem linee versus dictam possessionem Varsán undecim sessiones iobagionales conformiter simulcum desertis cum portioné iuris patronatus dicte ecclesie parochialis a felperesnek, a iamdicta domo seu sessione Emerici filii Pauli eadem inclusa versus partém septemtrionalem seu possessionem Baacz nuncupatam decem sessiones iobagionales simili modo cum desertis a Rosal-i nemeseknek jutott osztály útján. A birtokrészekhez tartozó többi tartozékokat úm. művelt és műveletlen szántókat, erdőket, réteket, berkeket, halászó vizeket simulcum dicto fluvio Tycie ac quodam predio seu loco sessionali a dicta parte septemtrionali seu iamdicta possessione Baach adiacente mindkét fél közös használatára hagyta. Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. DL 86560. (Gyulay cs.) - (M.) 1272 Dec. 22. (Constantie, 2. die Thome ap.) Zs. János esztergomi érseknek a római királyi főkancellárnak és Garai Miklós nádornak regni Hungarie vicariis generalibus per nos constitutis, Peren-i Péter országbírónak és Pelsocz(!)-i János tárnokmesternek. Zerdahel-i Ders Márton volt étekfogómester felesége (magn.) megbízásából familiárisa, Saarkuz-i András fia: Bereck bemutatta az ő és fiai nevében a csázmai káptalannak a castrum Roychense összes prédálisai és nemes jobbágyai javára szóló 1417. okt. 23-i (1031) és 1417. szept. 2-i (886) oklevelét majd előadta, hogy Ders Márton felesége és fiai az adományul nyert prédiálisokon az adomány értelmében nem többet, csak évi ducentos florenos seu ducatos auri hajtottak be, főleg ama egyezség alapján, amelyet Ders Mártonnal azért kötöttek, hogy az bíráját vagy officialisât, akit szokás szerint, amíg királyi kézen voltak, in medio eorum tenendi habuisset facultatem, hívja vissza, amit ő egyébként meg is tett; azt a 700 aranyforintnyi taksát, amelyet Ders felesége férjének a fogságból való kiváltása végett vetett ki a prédiálisokra, s amit királyi engedéllyel be is akar hajtani rajtuk, a prédiálisok maguk között beszedték, a pénzen azonban küldötteket menesztettek maguk közül a királyhoz panaszaik előadására; arról, hogy Ders Márton a prédiálisok okleveleit elvette-e és a vádul felhozottakat elkövette-e, semmit sem tudnak, s magukat ártatlanoknak érzik, Kowar-i pedig jogtalanul járva el birtokaikat - főleg Tyberchowcz, Waydasag és Konzka birtokokat - tiltakozásuk ellenére törvényellenesen adatta vissza a prédiálisoknak. A familiáris bejelentésére, hogy megbízói jogorvoslást kérnek, mivel a felek egyikét sem akarja jogaikban megkárosítani, meghagyja, hogy hívják össze a feleket, előre kitűzött határnapra, meghagyva nekik okleveleik fel-