Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

vádjai, az alperesek viszont ismét elfoglalták a földet, és azon malmot építettek, igitur nolentes huiusmodi actus potentiarios sic notorie et in contemptum nostre maiestatis de die in diem augendos occulis conniventibus pertransire et eorum perpetratoribus occasionem permittere malignandi, fidelitati vestre firmioribus regiis, quibus possumus, mandamus sub edictis, hogy azon a nyolcadon, amelyen super hoc vigore presentium moniti fueritis, minden halasztás nélkül, figyelmen kívül hagyva minden más királyi, királynéi vagy egyéb oklevelet és érvet, tekintettel arra, hogy miként a vasvári káptalan jelentéséből világosan kitűnik - az ítéletet már régen meg kellett volna hoznia, si iustitie tramitem maluissetis imitari, véglegesen döntse el a pert, ut favor aut ódium peramplius vos non comprehendat, iustitiaque locum habeat congruentem, és a felperesnek ne legyen oka több panaszra. Secus ergo facere non ausuri, si Deo et eius iustitie ac [nostre] maiestati plus, quam favori volueritis complacere. Az oklevelet a felmutatónak adja vissza. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. DL 106797. (Batthyány cs. lt., Maioratus, Bogád 4.) 812 Aug. 17. (XVI. Kai. Sept.) Zs. fráter Thomas de Quinquecclesiis provinciális ordinis predicatorum által a claustrum Beaté Marié virginis de Insula leporum apácái nevében előterjesztett kérésére átírja in campo maioris castri Nicopolis a török császárral személyesen vívott ütközetben elveszett korábbi titkospecsétje alatt 1395. ápr. 24-én kelt oklevelét, amelyben elrendeli, hogy az apácák felett birtokügyekben a prelátusokkal és bárókkal személyesen csak ő ítélkezhet (ZsO I. 3439) és másik később vésett, de római királlyá történt megválasztásakor címeinek gyarapodása következtében megsemmisített titkospecsétje alatt 1404. aug. l-jén kelt oklevelét, amelyben megengedi, hogy az apácák vagy ügyvédeik a kolostornak bárhol fekvő, tőlük elidegenített birtokait bírói úton visszaperelhetik (ZsO II. 3335) és azokat, a bennük foglaltakat minden pontban jóváhagyva Borbála királyné egyetértésével és tetszésével, a prelátusok és bárók érett tanácsából és uniformi eorundem decreto megerősíti, érvénytelenítve a két oklevélben foglaltakkal ellentétes minden rendelkezést. - A szöveg élén jobb felől és a felhajtás alatt középen: Ad litteratorium mandátum domini regis. Hártyán, kettős fuggőpecsét töredékével. A felhajtás jobb szélén kívül: lecta et correcta. DL 10523. (Acta eccl. ord. et mon. Poson. 56-47.) - BTOE III. 701, kihagyásokkal. - Átírta a budai kápt. 1465. márc. 31-én (DL 8060 - Uo. 50-26) és megerősítette II. Ulászló 1508. febr. 2-án (DL 8061 - Acta eccl. ord. et mon. VBuda 17-2). - (M.) 813 Aug. 17. (Constantie, f. III. p. assump.) Zs. Körös megye ispánjának vagy alispánjának és egregio Sigismundo de Nouadomo, mindkét Kemluk vár kapitányának. Mivel Orbouna-i Olaz (dictus) Jakab özvegyét Posahegh/Pousahegh nevü birtokával és összes javaival együtt védelmébe és különös oltalmába vette, védjék meg őt auctoritate nostra regia presentibus vobis in hac parte attributa mindenki, főleg Zerdahel-i Ders Márton özvegye és fiai, ezek hozzátartozói meg Bochka-i István és Miklós ellenében, akik neki sok jogtalanságot és kárt tesznek napról napra. - A szöveg élén jobb felől: Commissio propria domini regis. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. DL 10607. (NRA 589-17.) - (M.)