Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)
657 Júl. 9. (Bude, f. VI. a. Margarethe) Zs. a turóci konventhez. Iktassák be Zaturch/Zaturcha-i Mátyás fiát: Lukácsot és fiát: Zsigmondot, valamint Demeter fiát: Jánost a Turóc megyei Felsewzaturch/Felseuzaturch birtok őket emptionis tytulo megillető részébe. Kijelölt királyi emberek: Michael f. Petri de Alsowruthky, Petrus f. Thomka de Jordanfelde, Laurentius de Muthna. A turóci konv. 1417. aug. [17-i] okl.-ből. Zathureczky cs. lt. l-A-5. (DF 266052.) 658 Júl. 9. (Bude, f. VI. a. Margarethe) Zs. a turóci konventhez. Iktassák be [Zaturch]-i Mátyás fiát: Lukácsot, Dávid fiát: Miklóst, Lachk fiait: Antalt és Pétert, Pál fiát: Pétert, János fiát: Pétert, [...] fiát: Istvánt, [...] fiát: Jánost és [...] fiát: Jánost Wendegh és Zaturch birtokokba. Kijelölt királyi emberek mint az előző oklevélben. A turóci konv. 1417. aug. 17-i hiányos okl.-ből. DL 98230. (Acta post advocatos 95-37.) - (M.) 659 Júl. 9. A budai káptalan jelenti Zs.-nak, hogy Pazand birtok júl. 3-i parancsára (636) történő visszafoglalásának a hévízi keresztes konvent ellentmondott, ezért Kisasszony-nap nyolcadára megidézték a királyi jelenlét elé. - BTOEIII. 699. (DL 10588 - Acta eccl. 46-6.) 660 Júl. 9. Velence, érintetlenül hagyva a pagóiak kiváltságát, amelynek értelmében sót szabadon vihetnek ki, hogy a szárazföldi Obrodvac ne fejlődjék kereskedelmi hellyé, ahol a morlákok és a markiaiak áruikat kicserélik, a zárai és velencei vámbevételek biztosítása érdekében elrendeli, hogy fegyveresen is meg kell akadályozni Obrodvacból az árukivitelt. - Ljubié VII. 235. (Velencei állami lt. Senato, Misti 52-33b.) - (M.) 661 Júl. 10. (Constantie, sab. a. Margarethe) Zs. Chaak-i Miklós (magn.) erdélyi vajdához vagy alvajdájához. Henrik, a Clusmonstra-i Szűz Mária monostor apátja nagy keserűséggel panaszolta el neki a Baach-i jobbágyait ért bántódásokat. Eszerint Papfalwa-i Jakab fia: László - akivel még függőben lévő pert folytat - és Boch-i Imre fia: László karácsony (1416. dec. 25.) táján cogitatus suos in ipsius domini abbatis, ymmo verius in nostre maiestatis absentiam dirigentes a birtokon megtámadták és megverték Vysthay (dictus) Tamást, Maray (dictus) Simont és Syro (dictus) Istvánt, másokat a lovak szügyével gázoltattak és nyíllövésekkel sebesítettek meg; továbbá Boch-i László a múlt évben aratás idején az apát Ferenc nevű jobbágyát megverte és megsebesítette, s minthogy emiatt néhány jobbágya elköltözött a birtokról, 400 aranyforint kárt okozott az apátnak, s ugyanennyi kárt okozott neki azzal, hogy újév (jan. 1.) táján az erdőből a nyílt úton fát hazaszállító György nevű jobbágyát támadta és verte meg, félholtan hagyva ott őt, ami miatt ugyancsak elköltözött néhány jobbágya; újabb 200 aranyforint kárt okozott azzal, hogy Orros István nevű jobbágyát az erdőben megtámadta, megverte, megsebesítette mancipatum suis vinculis conservasset, majd pacatum engedte el; mindszentek (1416. nov. 1.) táján pedig cinkosaival megverte rufus Istvánt, egyes flore virginali vigentes szűzeket meggyalázott, némelyiküket a lovak szügyével gázoltatott, quasdam vero turpiter in dedecus virginitatis earum deflorando violasset. Végül Papfalua-i László és Gerewmonstra-i Kabos (dictus) László Fábián és Sebestyén napján (jan. 20.) familiárisaikkal és cinkosaikkal megtámadták a Cluswar civitas-ban élelmüket beszerző Bálint és Lőrinc nevű jobbágyait, s amikor azok a Cluswar-i Szent Mihály-plébániaegyház temetőjébe menekültek, ott kegyetlenül megverték, és félholtan hagyták
