F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)
Iratok
Ami azon kérdést illeti: „Valljon a helybeli izr(aelita) elemi oskolákban a Talmud taníttatik-e s talmudbeli vitatkozásokkal terheltetnek-e a gyermekek?", sajnosán kell válaszolnunk, hogy noha a helybeli izraeliták pénzbeli állapota s jövedelmi forrása sokkal szűkebb, semhogy saját erejökből is az áldozatkészség igénybe vétele nélkül a czélnak megfelelő intézetet felállíthatná, fenntarthatná s elegendőleg kiképzett tanítókat díjazhatna: valamint csakugyan a létező tanoda nagyobbrészt kegyes alapítványokból, miknek egy része a szegény s árva gyermekek ruháztatására fordítandó, fedeztetik; mindennek ellenére régi idők mostoha hagyományából s a megrögzött balszokások vas hatalmánál fogva a szegénysorsú gyermekek, kik legnagyobb része néhány évi iskoláztatás után iparra, földművelésre, kereskedésre, katonáskodásra adják magokat, az elkerülhetetlen szükségű elemi tudományok mellett vagy éppen helyett oly tárgyakkal, nevezetesen talmudiakkal terheltetnek, s pedig ily korukban, melyben a felnevekedett s papi pályára készülő egyéneknek szükséges s csak általuk művelhető Talmudbeli tudomány szövevényének felfogására s annak aknáiban gyümölcsöző beavatkozásra egyenest tehetetlenek és képtelenek: amellett pedig, azonkívül hogy az életre való tanokat elhanyagolniuk kell, azon tant, melyet a balfelfogás szerint a Talmudnak pótolnia kellene, értjük a vallásoktatást, nemcsak hogy nem pótolja, de tökéletesen ki is szorítja, ami természetesen a nevendékek egész életére káros hatású; a gyermekeknek testi ereje s természetes kifejlődése gátoltatik; az ifjú szellem vidámsága s elevensége elfojtatik, s sötétkomor merengésre való hajlamot, mely zsidókat feltűnően jellemez, a gyöngéd szívbe ültetik azon a Talmudban előforduló s lelki erejöket túlfeszítő tantárgyak. Ezeknél fogva felekezetünk érdekében s a nevendékek jövőbeli sorsuk figyelembe vételével véleményünk oda járul, hogy legczélszerűbb volna az elemi oskolákból a talmudstudiumot egészen elmellőzni, az ezáltali időnyereményen kívül, mely az életre kívántató elemi tanok jobb művelésére fordíttathatnék, egy testben erősebb, bátrabb s férfiasabb nemzedék képeztethetnék. Ellenben a Talmud rendszeres s czélszerű oktatására a vele természetesen összekapcsolt egyéb tudományok, mint keleti nyelvek, átalában a nyelvészet, régiségtan, történet- s philosophiai tanok, mik a papságra készülőnek tárgyait teszi, szükségesek lévén, egy központi papnöveldének létrehozása s mielébbi életbeléptetése felekezetünk legfőbb érdekében lenni, erős meggyőződésünk: s ily intézet alapítását a községek lelkesedésétől s atyai kormányunk készséges gyámolításától epedve reményijük. A vallásoktatásra nézve, melyre egynéhány korszerűleg kiművelt papokkal ellátott községet kivéve, átalában csekély gond fordíttatik, minthogy annak üdvös előadására a papok leginkább hivatvák, valamint ez vallásunk szellemében egyedüli feladatuk, a keresztény felekezeteknél létező rendeletekhez képest, a papok egy zsidó synoduson kidolgozandó cáté s bibliai história előadására szorítandók, a községek pedig oda utasítandók volnának, hogy a papok felfogása alkalmával a többi tehetségeken kívül a paedagogiai műveltségre is irányozzák figyelmüket.
