F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)
Iratok
1. Nagyobb s kisebb mértékben szegénység nyomja a köznépet, minél fogva majd mindenütt találtatnak több vagy kevesebb számú szülék, kik nem képesek gyermekeiket ruhával, s lábbelivel ellátni, miszerint ezek télen át, midőn arra leginkább érnének, iskolába járhassanak. 2. Ezen szegénység leginkább okozza azt is: hogy gyenge korú gyermekeiknek, kiket iskolába kellene küldeni, tavasz nyiltával apró marha őrzésére, s mezei foglalkozásokra hasznukat vegyék, s tanulástól elvonják. 3. A községeknek részvétlensége vagy tehetetlensége továbbá okozza: hogy több helyeken fűtéshiány miatt hidegebb időben megszűnik az iskolatartás. 4. Számos görög szertartású községeknél még ott is, hol lelkész vagyon, a tanításra alkalmas épület léte miatt nincs iskola, s helyben lévő éneklész nem oktat. Ezen szomorító helyzetben van a fenn felhozott óvatos kimutatás szerint az avasi, és felsőbányai, két egész görög szertartású felügyelői kerület. 5. Egyébképp minthogy az éneklészek többnyire mindenütt tanítói hivatalt viselnek, olyan helyeken, ahol az éneklész temetés s más egyházi eljárás végett a számos fiók-helyekre gyakrabban kirándulni vagy népesebb anyahelyek kebelében is az iskolán kívül hivataloskodni tartozik, feltűnőleg szenved a tanoda, mert a tanító helyét vagy senki sem, vagy pedig többnyire tapasztalatlan segéd pótolja. 6. Több helyeken, s majdnem minden dohány kertész ségekben az elemi rendszabályok 63. § 3 ellenére a tanító egyszersmind jegyzője a községnek, s a tanítást csak mellékes s alárendelt foglalkozásának tartja a tanonczok kipótolhatlan kárára. 7. Lehangolja a tanítónak hivatalbeli buzgóságát sokszor díjának csekélysége, s ebből el nem élhetvén, kénytelen hivatalának mulasztásával élelmét más módon keresni, s mezei, s kézi munkában idejét tölteni. 8. Nagy akadályára lenni tapasztaltatik a közoktatás sikerének az is: hogy némely népesebb helyeken egy-egy osztályba közel kétszáz, sőt több gyermek is összegyűl, s egy tanítónak gondját s működését minden segéd nélkül fárasztja. Ily sokaságnak czélszerű tanítására egy egyénnek bármilyen szorgalma s igyekezete elégtelen, s a községektől segédnek rendeltetését vagy az osztálynak felosztását kinyerni ritkán sikerül, hacsak valamint ezen, úgy a fentebbi akadályoknak legyőzésében a törvényhozás s felsőbb rendeletek orvoslást nem szereznek, s azon szabályokat, melyek eziránt már keletkeztek, életbe nem léptetik. A közoktatás előhaladásának eszközeit illetőleg szükség felemlíteni: hogy egyetlenegy elemi tanoda volt ezen tankerületben, s az oraviczai felügyelőségben az űjmoldovai, mely egy még ugyancsak kezdőfélben lévő, de czélszerű könyvgyűjteménnyel, s ennek nevelésére szolgáló alapítványi tőkepénzzel bírt, de ezen vagyonától megfosztatott, midőn folyó évi augustus 21 én a szerbek berohanása mellett ezen egész bányavároska felgyújtatott, a nem oláh község elszélesztetett, egyház, iskola elpusztult. A szegedi képezde könyveinek, s műszereinek folyó évben semmi gyarapodást nem nyert leltára [...]
