F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)

Iratok

3ik §a 1 feletti részletes intézkedése bevárandó volna - mindezek valósíthatásáig folyamodókat türelemre utasítsa. VKM, Közoktatási osztály, Elemi iskolai szakosztály, 1848: 7. kútfő, 39. tétel. Eredeti fogalmazvány (Egedy), pag. 1. Jegyzet 1 Lásd a 32. számú iratközlést. 59. 1848. szeptember 1. „A MAGYARHONI HELVÉT HITVALLÁSÚ ÖT SUPERINTENDENTIÁK

1 KÉPVISELŐGYŰLÉSÉNEK" ÁLLÁSFOGLALÁSA AZ OKTATÁSI REFORMRÓL (RÉSZLET) Jegyzőkönyvi Kivonat [...] Jelenleg nem volt egyéb hátra, mint a fölolvastatott, vagy szóval előadatott vélemények egyikét vagy másikát vezérfonalul elfogadni, és már amenynyiben a tiszántúli legkimerítőbbnek, s minden tárgyakat legtelyesebben kifejtőnek találtatva, a tanácskozásokban útmutatóul elfogadtatott, és már ennek nyomán a következőkben lőn a megállapodás: A Ministeri felhívó rendeletben előforduló reform kifejezésre nézve, szükségesnek tartjuk nyilvánítani: hogy azt átaljában egyházunk beléletére semmiképpen nem érthetjük, és nemcsak természeti, de honi positiv törvényeink tiszta értelmében is erre vonatkozólag el nem fogadhatjuk. Ugyanazért egyházi szükségeinknek az álladalom által ajánlott fedeztetését is úgy kívánjuk értetni, hogy azáltal jelen törvényes önkormányzatunk — autonómiánk — melyet mint protestáns létünk mellőzhetlen feltételét semmi anyagi könnyebbítésekért fel nem áldozhatunk, nem csorbíttathatik. Különben is, fel nem lehetvén tennünk, hogy miután az állodalom minket mint protestánsokat karolt fel, létünktől el nem válaszható önkormányzatunkat kívánná áldozatul azon anyagi segedelemért, melyet egyházunknak mint az állodalom végez élj ára hatályosan munkáló intézetnek már csak annyiban is tartozik, - tartozik pedig annyival inkább, mivel mi nem bevándorlók, vagy kegyelemből és feltételesen bevett idegenek, hanem ős polgárok ivadékai vagyunk, kik vallásos meggyőződésünk követése miatt, polgári jogunktól el nem eshetünk. Tartozik végre azért is, minthogy honunkbeli más hitfelekezeteket az állodalom eleitől fegva bőkezűleg pártolt, miből az osztó igazság örök szabályai szerint szükségesképpen következik, hogyha, és amennyiben ez, az egyik hitfelekezettei történik, történjék a másikkal is. Midőn ezt egyházi belső életünkre nézve eképpen nyilvánítjuk: ugyanakkor kinyilatkoztatjuk másrészt, hogy különállásunkra nézve a reformot igenis