F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)

Bevezetés

középoktatásra vonatkoznak. Az alsóoktatás ügyeivel az elemi iskolai osztály (1845-ig: departamentum scholarum nationalium) foglalkozott.

9 A legfelső szintű döntés — a Helytartótanács felterjesztése nyomán — a tanügyben is az uralkodót illette, aki véleményező udvari hatósága, a Magyar Udv. Kancellária meghallgatásával hozta meg döntéseit. A katolikus (állami) iskolák csúcsán állt az egyetlen magyar egyetem, a pesti, a maga 4 karával: teológia, jog, bölcselet, orvosi. Az egyetem kivételével az ország iskolái a tanulmányi főigazgatók hatáskörébe tartoztak, akik a 6 tanügyi kerületben fejtették ki tevékenységüket: zágrábi (horvát és a régi Dráván túli kerület), pozsonyi, kassai, győri, budai, nagyváradi. A tanulmányi igazgató felügyelt a fő- és alsóbb iskolákra, tehát akadémiákra, liceumokra, gimnáziumokra és az elemi iskolákra. Az akadémiák püspöki székhelyeken (Pozsony, Kassa, Győr, Nagyvárad, Zágráb) voltak, és jogi, valamint bölcseleti fakultásuk volt. Az oktatásra nézve terjesen megegyezett az akadémiákkal a csupán nevében liceum: az egri, a temesvári és a pécsi. - Az átlagos líceumban, amelyből 9 volt az országban, csupán bölcseletet oktattak az akadémiával megegyező szinten (Nagyszombat, Szombathely, Nyitra, Vác, Szeged, Rozsnyó, Szatmár, Diakovár, Zengg). A középfokú oktatás az ún. nagyobb és kisebb (grammaticalis) gimnáziumokban folyt. A „kisebb" 4 évig tartott, a „nagyobb" 6 évig. Utóbbiban a grammatikai tárgyak mellett retorikát és poétikát („humaniora") is oktattak. 1843-as és 1847-es adataink szerint Magyarországon 66 gimnázium működött (ezek közül 8 volt a kisebb), amelyekben elsősorban szerzetesek tanítottak (legnagyobb arányban a piaristák) és csak nyolcban nem szerzetes professzorok. Az akadémiai székhelyeken (és Budán) lévő gimnáziumokat főgimnáziumnak nevezték. Minden római katolikus parókiánál (filiánál is, ha nagyobb volt) működött nemzeti vagy elemi iskola, ahol olvasást, írást, számolást, hittant tanultak a gyermekek. A helységek népességéhez és vagyonosságához igazodott a tanítók száma. Ahol 3 tanító is működött, azokat fő elemi iskolának (scholae capitales) hívták. A „példány" vagy első elemi iskolákban (scholae normales vei primariae vernaculae, ahol a fentieken kívül rajzot, zenét is oktattak, hittant is bővebben), készültek hivatásukra a népiskolai tanítók és segédeik. Ezek mintául, normaként szolgáltak a többieknek; innen a „normales" elnevezés. Mesterképző intézeteknek is hívták őket.

10 1845-ben jelent meg az elemi iskolák új, a Helytartótanács által kidolgozott szabályzata. Eszerint voltak alsó és felső elemi iskolatípusok. Az alsó elemi iskola egyöntetűen 2 éves volt. A felső elemi iskolának két típusát különböztették meg: az egyikben az alsó 2 osztály után még 1, egyéves osztály után léphettek át a gimnáziumba. A másik felső elemi iskolatípus 4 osztályos volt; a 4. osztály kétéves. Ezekben a 4. osztályokban a tulajdonképpeni reáltudományokat, valamint zenét, rajzot stb. tanítottak. Fényes Elek ezeket polgári tanodákként jelölte meg. - Új királyi tanítóképzők is létesültek az 1848 előtti években Pesten, Győrött, Szegeden, Miskolcon, Ersekújvárott, Nagykanizsán.

11 A rajzés zeneoktatás jelenléte az elemi iskolákban az 1845-ös szabályzat óta is elhanyagolható mértékű; elsősorban városi és magánintézetekben oktatták, de ezek száma sem volt nagy. Nevezetes volt a Pest városi rajziskola, amelyet