F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)

Iratok

És ez kedves hatással volt mindnyájunkra, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy ügyünk egyúttal tárgyalás alá vétetvén, az úgy fog elintéztetni, hogy nehéz pályánkról az akadályozó rögök legördíttetvén - azon szabadabban s üdvösebben munkálkodhatunk, s fáradozásunkra biztosb sikert várhatunk. E nézetből indulva ki, bár felhivatva nem vagyunk — de azért korántsem szerénytelen tolakodásból —, hanem a legtisztább érzéstől indíttva — és azon okból is, mert állásunkról aligha adhat másvalaki kimerítő tudósítást — vagyunk bátrak Tisztelt Vallás s Nevelésügyi Miniszter Urat állásunkról felvilágosítani, elrendezéséről igénytelen véleményünket előadni. - A tanítók állása eddig nálunk csak alárendelt, hogy ne mondjuk - szolgai volt. Alá voltak, sőt vannak jelenleg is a tanítók az Egyházvidéki gyűlés (Tractus) önkényes intézkedéseinek (rendelve), egy oly törvényszéknek, melynek tagjai megválasztásába be nem folytak, s melynek — sokszor érdektől félrevezetett bírái — általok felelősség alá nem vonhatók. - Már hogy ezen visszás állapotból minemű viszszaélések származhattak, könnyen el lehet gondolni. - Mert ha megtörtént, hogy a tanító lelkészével valamely összeütközésbe jött, s ügyök a gyűlés által felvétetett, gyakran — többször mint nem — megesett, hogy a tanítónak legigazságosabb ügye is lelkésze ellenében megbukott, s büntettetett avagy csak azáltal is, hogy más egyházbe rendeltetett. Hogy e részben semmi üdvös reform nem reménylhető, bizonyítja az, mert azon kérelmünk is, miszerint a helybeli Egyházi tanácsnak (presbyterium) tagjaivá lehessünk - megtagadtatott, mert némely lelkész nézete szerint a tanítók még éretlenek, s ez gyámság alatti létüket igényli. De átalában munkás körében is oly sokféleképp van nyomatva a tanító, hogy éppen nem lehetne csudálni, ha magas hivatalának kellően meg nem tudna felelni. - Mert sok helyeken a tanítósággal a jegyzői hivatal van összekötve, másutt a tanító írnok, s legtöbb helyeken pap is egy személyben. - Különösen ez utóbbi alkalmazás oly gyakori, hogy ha a pap egyházát — bármennyiszer — elhagyja, vagy valamely kedvencz foglalatosságát végzi, vagy vendége érkezik, vagy éppen nincs kedve szószékre lépni, a tanító tartozik mind a vasárnapi, mind a halotti predikálást, mind a köznapi könyörgést saját hivatala mellőzésével elvégezni, különben nem háríthatja el magáról akár a makacssági, akár a tehetetlenségi vádat. - Sőt, nemcsak saját egyházában, de időközben a lelkész halála által megürült egyházakba is a tanítók rendeltetnek az említett papi szolgálatok elvégezésére. És mindez az említett alárendelt állapotból fejlik, valamint az is, hogy egynémely lelkész elég embertelen a felügyelése alatt levő tanítót éppen szolgai szerepre alkalmazni. Ez azonban csak egyéniségtől függő levén, nem általános, de gyakoribb azon eset, miszerint a lelkész, ha látja, hogy a tanító nálánál nagyobb kedvességet vívott ki magának, nemhogy méltányolná érdemét, sőt elég szívtelen odamunkálni, - hogy a tanító más - habár kisebb jövedelmű egyházba is elrendeltessék; - sőt, ha valamely oknál fogva, már az akár légyen igaz, akár csak kigondolt, - a tanítóra megharagszik, azt azonnal magához vagy egyházi gyűlés eleibe hivatja, s felsőbbségi jogánál oly bánásmódot gyakorol irányjában, minőt csak szolgáján követhet el, - és aminő csak ott képzelhető, hol a vádló ül bírói székben. -