A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

megkívánt, sőt a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének érdeke is megkívánt itt Magyarországon. Szóval helyes volt ez a politika. Nagyon jó volt ez a politika, mutatja ezt az, hogy a bizalmat a mi pártunk, a kormányunk megszerezte a népünk részére, nemcsak a párttagok, a pártonkívüliek részéről is. Szóval, másik kérdés, ha nézzük most, elértük-e mi azt, amit el lehetett volna érni. Ebben a kérdésben szerintem nem. És ennek az oka nem az, hogy a mi pártunk gazdaságpolitikája az egyéni parasztok felé, [sic!] nem ebben leli magyarázatát, hanem abban szerintem, hogy a hivatott elvtársak a Központban, az FM-ben, a mezőgazdasági osztály ezért felelős, felelősek, bennük volt a hiba. Az, hogy most idejutottunk, hogy most már muszáj idejönni, a Központi Bizottság ülésén tárgyalni ezt a kérdést, ez volt a fő akadálya annak, hogy mi nem mentünk előbbre, és nem haladtunk előrébb a termelőszövetkezeti fejlődés terén. Itt van a fő hiba, Dögei elvtárs! Nem pedig a mi pártpolitikánkban. Hogy lehetett volna ezt csinálni? Úgy, hogy mozgósítani, egységes nézőpontot kialakítani, ha kell, éjjel-nappal együtt ülni, addig, amíg itt ilyen elvi ellentétek vannak. Meg kell teremteni az egységes nézetet, hogy egy nyelven beszéljünk, és akkor föntről kezdve mozgósítani az egész országban az összes erőket, amelyek ennek érdekében képesek tenni, és hozzáértőén tudnak nyúlni ehhez a kérdéshez, nem szektás módra. Ez nem történt meg. Én tudom, mert dolgoztam az ellenforradalom óta ezen a területen - a főfoglalkozásom mellett a mezőgazdasági vonalon dolgozom -, és láttam, hogy nem azt tették, hogy engem elláttak az illetékes mezőgazdasági felelős elvtársak anyaggal, hogy jól tudjak dolgozni, mert nekem kellett mennem, hogy adjatok elvtársak, adjatok szabályzatot, mert szabályzat nélkül nem is lehet megjelenni abban a mezőgazdaságban, ahol még csak a kezdeti stádiumban vannak, látni kell, valamiből ki kell indulni, és az, amibe be akarok én szervezni, a mi legfontosabb központi kérdésünk érdekében, azt el kell látni szabályzattal [sic!]! így nem lehet egy lépést sem előre menni! Enélkül munkát megszervezni és előrevinni nem lehet! Nem tették! Legnagyobb hibájuk ebben van, a másik hiba abban van, hogy nemcsak a megtervezés, a megszervezés mert a munkát meg sem szervezték -, hogy az ellenőrzés itt nem az volt, aminek lenni kellett volna. Nem mentek, és nem fedték fel kellően, mert egyik erre, másik arra, az energiájuk elment az egymás elleni harcban, s nem jutott elég erő arra, hogy felfedték volna a legfontosabb tennivalókat, és segítettek volna, ott voltam kint a mezőgazdaság fejlesztésében, láttam, hogy itt van a fő hiba. Az én véleményem az, elvtársak, hogy ezt a kérdést éppen ideje, hogy idehozta a Politikai Bizottság, és ezt éppen nagyon gyorsan le kell zárni. Az a javaslatom, hogy ez ne megint úgy történjen, hogy egy év múlva megnézzük, kibékült-e Fehér elvtárs és Dögei elvtárs, hanem az én javaslatom az, egy hónapot adjunk arra, hogy az ellentéteket, amelyek vannak, gyorsan likvidáljuk. Az a javaslatom, hogy ebben legyen segítségükre Kádár elvtárs, aki türelmesen tud velük foglalkozni, mert másképp összeverekednek azok után (derültség) , ahogy én most hallottam egyiknek a felszólalását, a másiknak a felszólalását, még talán arra is képesek volnának, ahol senki se látná (nagy derültség). Nekem az a javaslatom, hogy a Kádár elvtárs legyen segítségükre, hogy itt 795