A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

tagjai. Mert ettől függ a párt bizonyos politikai egysége. De azért tessék egy kicsit az életre bízni. Mert egyelőre nem zörgetnek a középparasztok, hogy be akarnak jönni a pártba, nem is fognak, ne haragudjanak, nem akarok jósolni. KADAR elvtárs: Ez is egy teoretikus vita. Tisztára teoretikus. MOLNÁR elvtárs: Nem izgalmas az élet szempontjából. Milyen szempontból izgalmas, elvtársak? Hogy a becsületes szakcsoportoknak, tessék a termelőszövetkezeti tagokat hozzuk be. Mert a legnagyobb ideológiai káosz van a szövetkezeti tagok között. A vita most elhúzódott a központ, járás, megyétől, és most azon vitázunk, hogy keresd az ellenség kezét a Politikai Bizottságban? Valami nem stimmel. Ilyen megjegyzések is vannak. Mondják meg becsülettel, hát maguk agitálnak, általában igen. De úgy, hogy szerveznek embereket be, nem. Hát nem csinálják. Persze, ennek számos összetevője van, hogy miért nem. Politikai, gazdasági, anyagi érdekeltségek. Én nem ezt tartom izgalmasnak, de azt igen, hogy még bizony a tszcs-ből is vegyünk fel, mert azok csak közelebb vannak. Szóval állítom, hogy az egyéni dolgozó paraszt közelebb van a tszcs-hez, mint a párthoz. Ezt az élet számtalanszor igazolta, és én se vagyok mai gyerek. Hát lehet, hogy rosszul elemeztem ezeket a dolgokat. Én ezt nem tartom vitatémának, de azt már igen, és egyetértek azzal, hogy a falusi kommunisták feladata, de nemcsak a kommunistáké, elvtársak, nemcsak a kommunistáké, elvtársak, mert nagyon nagy a távolság a szervek közt, az élet és a vezetés közt. Próbáltam többször ezt a formulát bevitetni a pártdokumentumba, hogy tegyük minden kommunista ügyévé, társadalmi üggyé a párt szervezését, mert egy sor visszásság van. Ez egyrészt, amit elmondottam, hogy bizonyos intézkedések, amelyek a mezőgazdasági típusú szövetkezetet erősítik, vagy a szocializmus irányában elmaradnak, [sic!] De hát beszéljünk egyéb dolgokról is. Én azt hiszem, meg lehet kérdezni pl. az élelmiszeripari minisztert, hogy mit tesz annak érdekében, hogy bizonyos kultúrákban, pl. az általános mezőgazdasági felvásárlásban a szövetkezeteknek ne csak 2%-os részesedésük legyen. Vagy nem lehetne-e segíteni a paprika-monopólium kérdésében, hogy az 5900 holdból a termelőszövetkezetek csak 327 holdon termelnek? Vagy a konzervgyár. A 4200 kat. hold paradicsomból a termelőszövetkezetek 62 holdon termelnek paradicsomot. És hát milyen körülmények között, ezt az árpolitikai kérdésben is szóvá kívánom tenni. És, elvtársak, az sem mehet persze, hogy a megyei bizottságnak sok mindennel foglalkozni kell, de mégse jó az, hogy a külker és az FM, meg egyéb felvásárlási szervek a megyei bizottságnál találnak egymásra, és fő kérdésekben először ott tárgyalnak. Gondolom, ki kell adni egy olyan jelszót, hogy minden kommunista, vezető beosztásban lévő kommunista a maga személyében, a maga apparátusában hajtsa nagyobb következetességgel végre a párt határozatát. Elmondom azt is, hogy kialakult egy olyan furcsa helyzet, hogy pillanatnyilag nekünk pl. a KGM, a Nehézipari Minisztérium bizonyos esetekben többet segít, mint az FM. Pl. abban, hogy nekünk most már tényleg vannak olyan szövetkezeteink, persze úgy helyeztük eljárásonként, hogy ezt a vitát a tényekkel döntsük el. A fajszi Vörös Csillagnál nem tud vitatkozni még az érsek se. Mert mikor oda vittük, akkor ő az állammegegyezésen túllépett. De 784