A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A másik kérdés, hogy az árutermelés hatása. Ha mi a parasztságot úgy és annyiban támogatnánk, ez vonatkozhatna a tsz-re is, az egyéni parasztra is, amennyiben az árutermelésre fordítja a mi segélyeinket, különféle támogatásainkat, ne az árban adjunk neki a felvásárlásnál, ne csak ott, hanem szabjuk meg, hogy ingyen kap műtrágyát, de akkor ezt tedd, vagy ezt trágyázd vele meg. Ne pedig a piacon felárakkal meg egyebekkel, csak ilyen eszközökkel próbáljuk őket szorítani, és még a tsz-t is a piacra szorítom, hogy ott gazdálkodjon, gazdagodjon, és nem pedig úgy, hogy egy holdból annyit hozzon ki, hogy a szocialista gazdaság fölényét bizonyítani tudja vele agitatíven is, és akkor még adunk neki felárat is a nagyobb mennyiségért, az egyforma minőségért, az egyszeri szállításért. Nagyon nehéz nekünk, a szocialista nagyüzemet így a parasztság előtt perspektívában igazolni, bizonyítani. Ő is keresi ezt a lehetőséget, és nagyon keveset tudunk neki mutatni. Ha a nagy árutermelésre tudnánk rászorítani, akkor megtalálná számítását, akkor az egyéni paraszt az első gazdasági évben olyan nagy különbséget látna a szocialista gazdálkodás és nagyüzemi termelés között, az árutermelésre való szorításnál és az ő 3-4 holdjánál, hogy rögtön gondolkozni kezdene, hogy egy-két évig még bírom, de nagy árutermelés, alacsony felvásárlási ár, akkor egyetlen út marad neki, a szocialista nagyüzem, ahol megtalálja számítását, munkáját, így azonban 3-4 holdon, főleg a piacon, kitűnően megél. Meg kell mondani, elvtársak, hogy sehol a világon 4 holdas gazdaság, 4 holdas üzem nem üzemképes, az dobra kerül, nincs is sehol a világon ilyen kicsi gazdálkodás, csak nálunk, mert a mi államunk, nagyon ügyesen, a 4 holdjával együtt rentábilissá teszi a bérből élőknek a zsebéből, és a rentábilissá tétellel bizonyos állami kedvezmény, ami helyes addig, amíg segíti a nagyüzemet, de nálunk konzerváljuk ezt az állapotot. Ha az 5 holdas paraszt nem él jól, akkor azt mondjuk, hogy rosszul dolgozunk. Pedig gondolom, hogy nem így van a dolog. Az 5 holdas paraszt úgy élne jól, hogy lássa a holnapot, hogy ezt hosszú évekig a munkásállam az össznépi vagyonból ezt úgy finanszírozni, hogy olyan nagy felvásárlási árakat ad, ami a világpiacon már sehol nincs, nemegyszer olcsóbban tudnánk hozzájutni külföldi termésből gabonához, mint ahogy mi itten felvásároljuk, természetesen a mienket használjuk, de ezt is látnunk kell. Magas a mi termelési költségünk, és mi ezt hosszú éveken át csináljuk, de ha előrenézünk, és ez az anyagban sem szerepel, ezt folytatni tovább nem tudjuk. Ebből nem lesz szocialista nagyüzem a mezőgazdaságban, vagy csak nagyon későn lesz. Úgy gondolom, hogy a kérdés eldöntésénél, a helyes határozathozatalnál arra is rá kell térni, hogy nekünk kidolgozott célunk legyen, állami gazdaság, árutermelés, a szocialista tsz-gazdaságoknak elosztására vonatkozóan kicsit megszabni, mit kívánunk, piacszabályozó szerep legyen a már meglévő szocialista szektornak, mert nem ez van, a piacon ő is egy konkurense a felvásárló államnak, ő is azt termeli, akkor szállít, úgy szállít, olyan ütemben, ahogy a piaci mozgásokat látja, és nem áll mellé a felvásárlási csatasorban, mint állam, mint össznépi érdek. De nem is hat rá ilyen irányban. Adjuk neki a forintot, és nem kívánunk tőle valamit vissza, legalább a szállítás ütemét, legalább olyan terméket, amiből nekem nehéz valutát kell fizetnem, mint államnak, esetleg Nyugatról hozom be. Lásd: az idén a hagymát kemény valutával vesszük meg, mert rosszul dolgozott a 687