A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Valamit itt - olyan érzésünk van - tenni kell. Vagy bizonyos csoportjaiban a pártszervezeteknek kicsit körül kell nézni. Lehet ezt úgy is csinálni, hogy ne legyen sértő vagy bántó az összes párttagra, ne bolygassuk az egész pártot, vagy szedjük össze legalább az ismert személyeket, akiknél az van, hogy be­csúszott valamelyik alapszervezeten keresztül a pártba, és azóta is gon­dolkozunk, hogy rendben van ez, normális ez, vagy nem tudom én. Ilyen probléma is van. Aztán már most szembeállunk felvételi problémákkal. Hát most különösképpen, nem tudom más területen hogy jelentkezik, de szem­betűnőbb értelmiségi kategóriáknál. Az utóbbi egy-két hónapban és a választások után megint van közeledés a párthoz, kérik a felvételüket. Ez egy elég bonyolult dolog, hát ismerjük az Ortutay és a Darvas esetét. Ugye, kérte az Ortutay, hogy legyen párttag, lehessen párttag 1957 tavaszán. 24 Mondtuk, ne legyen párttag. Nahát, a Darvas, hogy lehet párttag? Hát a Darvas bement egy alapszervezetbe 1956 tavaszán, és párttag lett. 25 Ki nem dobhattuk, mert erre nincs okunk, hogy ki­dobjuk. Most aztán az történt, hogy a Dezséry kérte, hogy vegyük fel a párt­ba. 26 A Dezséry, egypár héttel ezelőtt. Az alapszervezete ajánlja, gondolkoz­zunk, mit csináljunk. Egy tisztességes ember, tényleg a párt szavára hallgatva dolgozik 1947 óta. Erre hivatkozik is, mindenképpen olyan ember, aki nem szégyent hoz a pártra, valószínűleg becsületet szerez a pártnak, úgy határoz­tunk, hogy fel kell venni. Hát azért kell, hogy az értelmiség azt is lássa, hogy van a kommunista eszmének vonzó ereje, hogy még ilyen területen is hat. Na aztán most meg mindenféle más emberek is jelentkeznek, köztük azt mond­ják, hogy nagy tekintélyű tudós emberek, orvosprofesszorok, akik tisz­tességes pártonkívüli emberek voltak végig, nem voltak ellenforradalmárok. Úgy néz ki, hogy ezeket fel kell venni. De viszont, megint jelentkeznek másfaj­ták, most hirtelen nem jut eszembe a neve, pedig én kibeszélném komolyan, ja, az az orvosprofesszor, a Babics, 27 akire viszont én azt mondanám, hogy ne vegyük fel. Na de hát akkor valahogyan el kell igazítani a párttagság számára, valami eligazítást kell adni, hogy mégis mi a norma, vagy hogyan legyen. (KISS elvtárs közbeszólása: ha már egyszer meg is bocsátották neki, hogy nyilas volt. De most már egy kicsit ellenforradalmár is volt. Kihajigálta a kommunistákat...) Hát legyen híres sebészprofesszor, keressen millió forintot, nincs semmi kifogásunk ellene, ha tud, de ne legyen párttag. Na, azért mondom, hogy ilyesmi, a szó egyszerű értelmében, ilyen pártépítési kérdésekkel is kell ne­künk foglalkozni a közeljövőben és a Kongresszussal összefüggésben. Aztán felmerül egy olyanfajta pártépítés-kérdés, megmondam ősztinén, itt a PB köreiben ezt én vetettem fel, úgyhogy ha rossz, engem szidjanak, hajó, támogassák a gondolatot. Én arra gondoltam, hogy vagy a párt minden szer­vében, vagy valami olyasmibe [sic!] vezessük be újra az elnöki rendszert. 28 Megmondom, mi indított engem erre. Bizonyos vonatkozásban, azt hi­szem, a mi pártunk speciális helyzetben van. Nekünk van egy '19-es gárdánk, hiába, ez így van, ez nincs mindegyik másik pártnál így. Most milyenek ezek a '19-esek? Megmondom, legnagyobb többségben tiszteletre méltó emberek, akik élnek, de nem sok él belőlük. Becsületes emberek, egész életükben a forradalom mellett voltak, még akkor is, ha időnként valami butaságot mondtak életükben. De az egész környezetük, rétegük, a hivatásuk, a nép tud­679

Next

/
Thumbnails
Contents