A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

munkát, az ifjúság nevelésének, segítésének módját, a pártvezetés idevágó módszereit nem ismerik eléggé. A KISZ-szervezetek befolyása egyes üzemekben és munkásszállásokon nem kielégítő. Helyenként elzárkózás is tapasztalható a KISZ-en kívüli fiataloktól. A KISZ-élet sok jó kezdeményezés ellenére sem elég színes, politikai tekintetben nem elég tartalmas. Ilyen irányban a KISZ vezető szerveitől sem kapnak megfelelő segítséget az alapszervezetek. Az üzemek vezetői keveset tartózkodnak az ifjúmunkások között, nem foglalkoznak politikai nevelésükkel. Nevelés helyett nagyfokú türelmetlenséget mutatnak, ledorongolják a fiatalokat. A KISZ helyi vezetőinek is kevés a vezetési tapasztalatuk. A fiatal munkások egy része nem nyilvánít véleményt, politikai tekintetben passzív, semleges szemlélője a dolgoknak. Az üzemekben jelentős számban vannak hanyag, arrogáns, a kort, élettapasztalatot és felkészültséget nem becsülő, követelőző, léha életet élő, csak a szórakozást kereső fiatalok. Elég gyakori jelenség a fiatal és az idősebb munkások közötti ellentét. A fiatal munkások szakmai továbbképzése is elmaradott. Nagy a perspektívátlanság körükben, nem érzik át, hogy a fiatalságé nemcsak a jelen, hanem a jövő is. A fizikai munkának nincs még elég becsülete közöttük. Legtöbbjének lakásproblémái vannak, sokukat sújtja a lakásuzsora. Komoly gondjaik vannak a munkásszármazású fiatal műszakiaknak. Egy részük elszakadt munkatársaitól, barátaitól és a régi műszaki értelmiségiek jó része tartózkodó, lekezelő velük szemben. Ellentét tapasztalható (főként az állásféltés miatt) a fiatal és idősebb műszakiak között is. 5. A párttagság aránya a munkások között. A Magyar Szocialista Munkáspártnak 244 ezer 573 tagja eredeti foglalkozás szerint munkás. (Az össztagság 60,8 százaléka.) Ebből a szempontból a párttagság összetétele jónak mondható, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a pártba felvett tagjelöltek között a munkások aránya mégjobb. 1958 első félévében a felvett tagjelöltek 64,1 százaléka munkás. A párt minőségi összetétele ma jobb, mint az MDP-ben volt; a munkásosztály felhígulása tükröződött az MDP összetételében, minőségében is. Az MDP-ben sok olyan párttag volt, aki az egyszerű pártonkívüli szervezett munkás osztályöntudatának színvonalát sem érte el. A fentiek miatt helytelen a párt összetételének alakulását egyszerűen az MDP-hez viszonyítani. A jövőben a lenini normákhoz viszonyítva kell mérnünk a párt összetételét, figyelembe véve a magyar munkásosztály öntudatát, annak fejlődését. Ez szabja meg számunkra a munkások felvételének ütemét, méretét a pártban. Az alkalmazottak felvétele is csak a fentieknek alárendelve történhetik. A parton belül az üzemi munkások aránya viszonylag alacsony: 29,8 százalék. Ezen belül a szakmunkások aránya a vidéki nagyüzemekben általában magasabb, mint Budapesten, kivéve a bányászatot. Budapesten a legmagasabb, Csepelen 18,2 százalék, ezzel szemben a Salgótarjáni Acélgyárban 28,2 százalék, Ózdon 26,9 százlék, a DIMAVAG-ban 26,6 százalék, a Lenin Kohászatban pedig 20,4 százalék, Budapesten a szakmunkások között a párttagok aránya általában 10-14 százalék, vidéken 7-60 százalék között ingadozik, üzemenként váltakozva. Az 1958 első félévében felvett tagjelöltek között az üzemi munkások aránya már kedvezően alakult. A felvett tagjelöltek 44,3 százaléka munkás. Budapesten a párttagság mai összetétele a szakmunkások arányában viszonylag alacsony volta ellenére sem rossz, mert a párttagságnak eredeti foglalkozása szerint 64,5 százaléka munkás. Budapesten a szakmunkások viszonylag kisebb aránya a pártban abból is adódik, hogy itt vannak az állami, tanácsi, közigazgatási és fegyveres testületek központjai, ahová a hatalom átvétele után a párt a munkásosztály legjobbjait küldte, akik ma már nem mint szakmunkások szerepelnek a statisztikában. Vidékre is sok fővárosi szakmunkás került különböző funkciókba. A szakmunkások számának további növelését meghatározza Budapesten az is, hogy itt volt az ellenforradalom ideológiai előkészítésének és az ellenforradalomnak a központja. Itt verődik össze a legtöbb ellenséges és deklasszált elem is. Mindezek lassították és lassítják a munkásosztály öntudatának növekedését. Ennek ellenére sem teljesen indokolt a budapesti üzemekben a szakmunkások kis részaránya a pártban, hanem az arról tanúskodik, hogy elhanyagolták a szakmunkások közötti eszmei és politikai nevelőmunkát. Az üzemi 644