A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

következtében növekedett az aktivisták száma, a vezetés közelebb került a dolgozókhoz. Az üzemekben a politikai felvilágosító munkát nem külön népnevelő gárda végzi, hanem azt a célt tűzték ki, hogy minden párttag agitáljon. A pártszervezetekben nincs olyan kapkodás, mint korábban. Nyugodtabb a munkatempó jobban át tudják gondolni a feladatokat, s az erőket a legfőbb feladatokra összpontosítják. Rendszeresebben, alaposabban és politiku­sabban foglalkoznak a termeléssel, bár ez még nagyon sok pártszervezetben egyedül a gaz­dasági vezetők beszámoltatásából áll. A párt helyes általános politikája mellett a munkások megnyerésében, mozgósításában alapvető szerepet játszott, hogy az üzemi pártszervezetek, az üzemi pártvezetőségek, aktivisták, az egyes párttagok áldozatkészen dolgoztak, a párt politikáját ingadozás nélkül valósították meg. A pártszervezetek lényegében sikeresen oldották meg a párt újjászervezését, az ellenforradalmárok elleni harcot, a termelés meg­indítását és fellendítését. A pártszervezetek munkájának sikerét is mutatja, hogy a mi­nisztériumi ipar - élelmiszeripar kivételével - az 1958-as első félévi tervét 104 százalékra tel­jesítette. Az eredmények ellenére a pártmunka színvonala még nem kielégítő, s ez a további fej­lődés akadályává lehet. Egyes kommunistáknál újból elbizakodottság, önteltség tapasztal­ható. Nem egy helyen megtalálni az önkényeskedést is. A pártmunka finomabb, politizáló módszerét sok helyen nem keresik, a vezetőségek politikai felkészültsége számos helyen gyenge. A helytelen módszerek következménye, hogy a pártszervezetek több helyen min­dent maguk igyekeznek elvégezni. Számos üzemben mondták el a munkások, hogy a helyi és közvetlen felettes vezetők kevesebbet járnak közéjük, mint a „nehéz" időkben. Ha ez még nem is általános jelenség, de az ilyen jelenségek ellen, éppen a múlt tanulságai alapján éle­sen fel kell lépni. A politikai munkának komoly gyengeségei vannak. A kampányok közötti időszakban sem a pártbizottságok, sem az alapszervezetek vezetőségei nem foglalkoznak rendszeresen a napi politikai kérdésekkel. Az alapszervezetek vezetőségei nem elég öntevékenyek, munkájuk nagy részét a felülről kapott utasítások végrehajtása teszi. Nem elemzik a dolgo­zók közötti politikai helyzetet, gyakran nem foglalnak állást a felvetett kérdésekben, nem reagálnak helytelen, ellenséges nézetekre. Nem dolgozzák fel és nem ismertetik rendszere­sen a párttagsággal és a pártonkívüliekkel a párt és kormány határozait, nem törekednek ar­ra, hogy a sajtóban, a politikai folyóiratokban megjelent ideológiai és politikai kérdéseket önállóan feldolgozzák és ismertessék. Az alapszervezetek önállóságát csökkenti, hogy tag­gyűléseik napirendjét, anyagát rendszerint a felsőbb szervek határozzák meg. Emiatt nincs módjuk az alapszervezeteknek, hogy taggyűléseiken az üzemüket érintő legfontosabb helyi politikai és gazdasági problémáikat elemezzék, hogy ennek alapján megszabhassák fel­adataikat. Még nem valósult meg az a cél, hogy miden párttag agitáljon, ezt szervezetileg nem biztosították. A politikai munka gyengeségének egyik oka, hogy a párt szava sok eset­ben csak az aktíváig vagy a párttagságig jut el és nem jut el a pártonkívüli dolgozókhoz. A pártaktivisták inkább csak egymás között vitatkoznak fontos politikai kérdésekről. Ily mó­don gyakori, hogy a párttagság sem kap, vagy később kap tájékoztatást. A politikai munkában várják leginkább a felsőbb pártszerv irányítását. A pártbizottságok és az alapszervezeti vezetőségek összetétele és színvonala többnyire megfelelő, de politikai és általános műveltségük még nem áll azon a fokon, hogy önállóan értékelni tudják a fontos nemzetközi, ideológiai és politikai kérdéseket, gazdaságpolitikai problémákat. Az információ további javítását a párttagság jogosan igényli. A pártonkívüli dolgozók is fel­vetik, hogy miért nem tartanak rendszeresen „szabad" pártnapokat, a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről. A politikai tömegmunka hiányosságának további oka, hogy a tömegszervezetek - min­denekelőtt a szakszervezet - nem veszik ki részüket megfelelően a politikai nevelőmun­kából, legfeljebb kampányok idején. A szervezett munkások politikai nevelése még nincs megoldva. A kommunista gazdasági vezetők sem foglalkoznak rendszeresen a hozzájuk beosztott dolgozók politikai nevelésével. Általában a gazdasági vezetők - kommunisták és párton­kívüliek - funkciójukat csak gazdasági feladatnak tekintik, elhanyagolják beosztottaik nevelését, politikai meggyőzését, nem értik, hogy kettős feladatuk van: gazdasági és poli­tikai tekintetben is erősíteniük kell a népi demokratikus rendszert, s hogy ennek a feladat­nak egyik oldalát sem lehet elhanyagolniuk. Az üzemekben vontatottan, lassan terjed a szocialista szellem. A társadalmi tulajdonhoz 641

Next

/
Thumbnails
Contents