A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

soraiban a kispolgári gondolkodási mód. Ezt megkönnyítette az a körülmény, hogy a hatalom meghódítása után a munkásosztály legjobbjai az üzemekből különböző közigazgatási, gazdasági, politikai és kvilcspozícióba kerültek.. A felszabadulást követő években lényegében új összetételű, zömében régebbi osztálytradícióval, munkástapasztalatokkal nem rendelkező munkásosztály alakult ki. Becslések szerint a mostani munkásoknak mintegy 40 százaléka származik munkáscsaládból, de ennél kisebb része dolgozott a felszabadulás előtt is munkásként. Kb. egyharmada csak néhány éve dolgozik az iparban. Mindez kihatott a munkásosztály politikai öntudatára, szakmai képzettségére, a munkához és a szocialista tulajdonhoz való viszonyára. Megnőtt soraiban az átmeneti elemek száma, segédmunkások, nők, átképzősök aránya. A legtöbb új munkás a nehézipar különböző ágazataiba került, elsősorban a szénbányászatba. A könnyűiparban viszonylag több a régi szakmunkás, sok szakmában azonban (nyomdaiparban, pékeknél és másutt is) kiöregedés tapasztalható. 1. A párt befolyása a munkásosztály soraiban A párt befolyása az ellenforradalom után a munkásosztály minden rétegében gyorsan erősödött, terjedt. Legerősebb és legszilárdabb a régi szervezett munkások és a tősgyökeres munkások között. Közülük kerül ki a párttagság zöme is, és a legtöbb gazdasági, állami és pártfunkcionárius. (A MAVAG-ban 1400 olyan munkás van, aki 20 éve dolgozik, közöttük 770 a párttag, a párttagság 50 százaléka.) E réteg legmegbízhatóbb bázisa, amely az ellenforradalom ellen is a leghatározottabban foglalt állást és a legaktívabb a társadalmi munkában. Benne testesülnek meg leginkább a munkásosztály pozitív tulajdonságai: az osztályöntudat, a kollektív érzés, a fegyelem, a harcosság, a munkaszeretet, az igazságérzet; közülük csak kevesen kerültek szembe a népi demokratikus rendszerrel. A régi szakmunkások egy kicsiny, magasan kvalifikált részére - korábban ebből került ki a munkásarisztokrácia - kispolgári mentalitás, jobboldali szociáldemokrata nézetek jellemzőek. Számosan közülük az ellenforradalom idején aktívan részt vettek a munkástanácsokban. Politikai tekintetben most visszavonultak, az üzem társadalmi és mozgalmi életétől távol tartják magukat. Legjobban keresnek, szakmai tekintélyük és kulturáltságuk miatt befolyásosak. Sokan közülük kisiparosoknál másodállást vállalnak. Ennek következtében életszínvonaluk jóval magasabb az átlagos szakmunkásokénál. Az üzemi pártszervezetek többsége helytelenül ellenségként kezelte őket, s lemondott arról, hogy megnyerje a párt politikájának, a szocializmus építésének. Gyengébb a párt befolyása azok között, akik a felszabadulás után váltak szakmunkásokká. Ezek egy része fiatal, más része átképzős, nemigen vettek részt a tőkések elleni harcban, nem ismerték a kizsákmányolást jobban hat rájuk a demagógia és az ellenséges nyomás. Sokan a mának élnek, a párt politikájának helyességét rendszerint pillanatnyi helyzetűk alapján ítélik meg. A munkájuk iránti szeretet nem él bennük úgy, mint a régi tősgyökeres gárdában. Meglátszik ez azon is, hogy a munkafegyelem megsértőinek nagyobbik része közülük kerül ki. A segédmunkások az üzem legelmaradottabb rétege politikai és kulturális téren egyaránt. Ebben a rétegben a legnagyobb a fluktuáció, gyakran változtatják munkahelyüket, bár különböző rendszabályok javították már valamelyest munkafegyelmüket. A legtöbb lumpen-, deklasszált elem közöttük található és az ellenséges demagógia is rájuk hat a legerősebben. Egy részük örökös elégedetlenkedő. Nagyon kis hányaduk vesz részt továbbképzőn, sok közöttük a nagycsaládos, a kétlaki, vagy olyan, akinek szülei rendelkeznek földdel. A párttagok aránya a segédmunkások között alacsony. A Villamosgép- és Kábelgyárban pl. a segédmunkásoknak mindössze 8,1 százaléka, az Elzettben 7 százaléka, a Gyapjúmosóban 6,1 százaléka párttag. Az üzemek dolgozói között nagy számmal vannak vidékről bejáró munkások. Arányuk pl. a szénbányászatban 40 százalék, a Székesfehérvári Vadásztölténygyárban 40 százalék, a Kőbányai Sörgyárban 50 százalék. Jelentős részük elsősorban a vidéki üzemekben a törzsgárdához tartozik. Ezek nagy része a párt szilárd bázisát képviseli. Kisebb részük kétlaki, részben már hosszabb ideje munkás (főként a szénbányászatban, kohászatban), sajátos helyzetüknél fogva a kistulajdonosi mentalitást képviselik az üzemben, gondolkodásuk, életmódjuk sokban elüt a városi és a telepeken élő munkásokétól. Többségük sem az üzem, sem a falu 637