A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ban leszögezni, hogy én is Kádár elvtárs által felvetett variánsból azt tartanám helyesnek, hogy most a KB ezt a határozatot elfogadná, a szükséges módosításokat, igazítást, kiegészítést, csiszolást végrehajtanánk, és vasárnap nyilvánosságra hoznánk. Én ezt a következőkkel szeretném indokolni. Én azt gondolom, hogy a PB-nek az eredeti elgondolása, hogy ezt a három dokumentumot együtt juttassa el a legfontosabb 250-300 funkcionáriushoz, és aztán a határozatot pedig nyilvánosságra hozzuk, ez helyes. Mert a három dokumentum így együtt nagyon tömören adja a lényegét a vizsgálatnak, és én még azt is merem állítani, hogy - bár ez a francia mese valóban nagyon találó - ilyen formán azért nemcsak az a haszon, hogy ezt a szőlőskertet felástuk, ennél több haszon is lesz belőle. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy én ezeknek a dokumentumoknak a kidolgozásában nem vettem részt. Ezt azért bocsátom előre, hogy nem érhet az az esetleges vád, hogy védem a leírt szöveget, miután részese vagyok. De már részt vettem nagyon sok dokumentum kidolgozásában. Olyanokban is, amelyek azt is megérték, hogy tizenötödször átdolgoztuk, és nem lett jó. Ennek alapján is merem állítani, hogy én nem azt mondom, hogy tökéletes ez a határozati javaslat, de jó. Én most úgy, ahogy belenézegettem, és szerintem a lényege benne van azoknak a kérdéseknek, amelyeket itt az előttem felszólaló elvtársak is érintettek. Persze nem olyan részletesen, hogy a KGM-ben két vonal van, de én azt hiszem, hogy ez nem is tartozik egy ilyen határozatba. A lényegek benne vannak, és én azt mondom, hogy a KB határozatának irányelvnek kell lenni, és ez mint irányelv, azért is jó, mert nincs agyonzsúfolva mellékes kérdésekkel. Én azt hiszem, akik itt jelen vagyunk, minden egyes passzushoz hozzá tudnánk tenni húsz fontos dolgot. Vagy az egyikhez csak ötöt, a másikhoz huszonötöt. De nem ez a cél, hanem az a cél, hogy tényleg, ha az egész párt és a munkásosztály kézbe veszi, azt mondja, hogy igenis előreléptünk. A párt tudomással bír a mi problémáinkról, és látjuk azt, hogy a pártban megvan az őszinte törekvés, hogy a legdöntőbb kérdéseinket megoldja, és egyáltalán, hogy a párt lényegesen a munkásosztály valamennyi problémáját szívügyének tekinti. Kádár elvtárs által felvetett gondolat, hogy az értelmiség és a kispolgárság megvizsgálása - különös tekintettel az ellenforradalommal való összefüggésben - ez fontosabb volna, én ezzel így egyetértek. És azzal is, hogy ezt a KB valószínűleg nem ebben az évben, de a jövő év egyik ülésén megvitatja. (Kádár elvtárs közbeszólása: még most sincs feltéve a kérdés, hogy az értelmiség hogyan viselkedett az ellenforradalom alatt? Itt föl van téve kritikusan a munkásosztállyal szemben ez az igazság.) Én ugyanakkor szeretném azt leszögezni, változatlanul helyesnek tartom azt, hogy a KB és a PB felkarolta ezt a kezdeményezést. Én ezt elvi okok miatt és politikai okok miatt is helyesnek tartom, nem azért, mert most már elvégeztük ezt a munkát, és akár akarjuk, akár nem, itt van, hanem azért, mert azt valamennyien ismerik személyes tapasztalatból is, hogy volt, és még mindig van a munkások eléggé széles tömegeiben ilyenfajta megbán tottság, hogy a párt az fő irányvonalakban, jelszavakban foglalkozik velük, de valójában nem elég alaposan foglalkozott a problémájukkal. Én még azt is állítom, hogy ilyenfajta - túlzás azt mondani, hogy ellenzéki hang -, de ilyenfajta észrevételek még az üzemi pártfunkcionáriusok részéről is voltak egészen a 612