A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ennek érvényt is kellene szerezni, meg kellene próbálni megoldani az üzemi tanácsok jelentőségét és szerepét, és az üzemekben a megfelelő helyre kellene állítani. Tudom azt, hogy erre külön határozatot nem kell hozni, megvan az erre vonatkozó jogszabály

75 stb, de ennek érvényt kell szerezni. Erre vonatkozóan lépéseket kell tenni, hogy az üzemi tanácsok feladatai jogköre, kellőképpen tudatosítva legyen, és ezt tartsák is be a pártszervezetek és a gazdasági szervek. Befejezésképpen talán csak annyit szeretnék javasolni, amikor befejeztük a vizsgálatokat, akkor az üzemek többsége azzal a kéréssel állt elő, hogy azok a brigádok, amelyek vizsgálták az üzemeket, térjenek időnként vissza, beszélgessenek el újból a dolgozókkal, és különösképpen akkor, amikor a Központi Bizottság már ezekkel a felülvizsgálat kérdésekkel foglalkozott, és megfelelő határozatokat hozott. Nekem az volna a javaslatom, hogy amikor a Központi Bizottság a határozatokat meghozta, ezzel az anyaggal kapcsolatosan állást foglalt, akkor vagy a brigádvezető, vagy pediglen egyes elvtársak azokban az üzemekben, ahol ez a felülvizsgálás megtörtént, menjenek ki, és akár hívják össze az ottani dolgozókat, akár járják körbe a műhelyeket, ahol megfordultak - erről lehet beszélni -, alapjában véve kapjanak a dolgozók azoktól az elvtársaktól tájékoztatást, akik a felülvizsgálatot végezték, és ennek alapján számoljunk be arról, hogy mit végeztünk a dolgozók által felvetett problémákban, véleményem szerint ez nagyon sokat fog segíteni. Én egyébként az anyaggal egyetértek, a határozati javaslatoknál azonban az a véleményem, hogy a határozati javaslatoknál két csoportot kell képezni. Az egyik ilyen csoport, amelyik a közeljövőben végrehajtandó intézkedéseket tartalmazza, és úgy érzem, hogy ez a határozati javaslatokban benne van. Vannak azonban a felvetődött problémák között olyanok, amelyek nem oldhatók meg most egy rövid időn belül, perspektivikus megoldást igényel, és ezek a perspektivikus feladatok nagyon általánosan megfogalmazva ebben a határozati javaslatban [sic!]. Nekem az a véleményem, hogy ezeket a perspektivikus feladatokat kell konkrétabban megfogalmazni, amelyek későbbi és hosszabb megoldást igényelnek, és akkor úgy vélem, hogy elmélyítettük azt a kapcsolatot, amely most már az ellenforradalom óta kialakult a párt és a munkások között. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Kedves Elvtársak! Néhány gondolatot szeretnék a vitához felvetni. Legelőször szeretném megmondani azt, hogy a munkásosztály helyzetének vizsgálatára induló kezdeményezés nem a Politikai Bizottságtól eredt, hanem a Központi Bizottság apparátusában kezdeményezték az elvtársak, és ajánlották a Politikai Bizottságnak. A Politikai Bizottság jóváhagyta, és utána indult meg szélesebben ez a munka. Ezt azért mondom, mert szeretnék egy néhány elismerő szót is szólni, és egy néhány kritikai szót is, s lássák az elvtársak, hogy ebből melyik rész kit illet. A munkásosztály helyzetének vizsgálatánál szerintem lehet dicsérni a szándékot, mert az elvtársakat, akik ezt kezdeményezték, egy alapvető kérdés vezette, azt hiszem, eredetileg a Párt- és Tömegszervezetek Osztályától indult ki. A párt számára ugyanis létkérdés, hogy jelenleg milyen a párt és a munkástömegek kapcsolata, hogy erről pontos képünk legyen, s vezette az elvtársakat, [sic!] A kezdeményezés szerintem dicséretre méltó, s a Politikai Bizott600