A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

tályszempontok érvényesítéséhez szükséges, hogy valaki ne csak jó gazdasági szakember és jó elvtárs legyen, nem árt, ha minden bizottságban bent van egy egyszerű fizikai munkás, egy elvtárs, aki ilyen szempontból jobban, talán jobban érzi az osztályszempontokat, és jobban és megfelelőbben érvényesíti azt. A funkcionáriusok részére adandó anyag I. és II. pontjához szeretnék még röviden hozzászólni. Az első pont ebben a fogalmazásban alkalmasnak látszik arra, hogy mások is belemagyarázzanak dolgokat. De amikor mi azt írjuk, hogy a bérgazdálkodás jelenlegi rendszerét tovább javítjuk - rugalmasabbá stb. stb. tesszük -, mi értjük, hogy mit akarunk, adni akarunk, de mást is bele lehet magyarázni. Szerintem annyit meg kell mondani, amenynyit már Fock elvtárs megmondott a referátumában, hogy az 1957-es eredményekre építve legalább 2%-kal emelkedni fog a bérből élők, [sic!] vagy annyival, amennyi már most biztosított, mert ebbe a szövegezésbe belefér a negatív elgondolás is. Miután mi adunk, és pozitív a jelentés, ez a pont is legyen konkrétabb és előremutatóbb. A második pontnál hasonlóan. Fock elvtárs felhívta a figyelmet, hogy a családi pótléknál az a néhány ezer család, aki nem fog kapni, annak a hangja erősebb lesz, mint annak a többnek, aki kapni fog. Azt mondja a szöveg, hogy az ezután nyugdíjba menőknél vegyük figyelembe a régebbi munkában töltött időt. Elvtársak, a munkásosztály nagy részénél nem leszünk igazságosak. Tudomásul veszik a dolgozók, hogy a nyugdíjrendszerünk olyan, amilyen, várják egy általános és jobb végleges megoldását. Na most hozzányúlunk. Jobb volna hosszú távra rendezni, megint egy nagy kategóriát, néhány százezer, vagy ezer dolgozót, akik előbb mentek nyugdíjba, valószínűleg öregebb munkások is - mert hiszen a korhatárt elérték -, ezeknél nem vesszük tudomásul, régebbi munkában tötltött évet, legalábbis a szöveg szerint. Azt mondja a szöveg: az ezután nyugdíjba menőknél figyelembe kell venni a felszabadulás előtt munkában töltött éveket is. Jó volna az eddigi nyugdíjasoknál is, ha mindegyiknél figyelembe lehetne ezt venni, sok igazságtalanságot meg tudnánk oldani. Megülepeztetnék a nyugdíjrendszerünket [sic!], amely sok vitára adott okot, és sok sérelmet okozott sok dolgozónak. Azt mondja itt a szöveg, hogy a várományi időt fel kell emelni. Jó volna megmondani, hogy mennyire, nehogy a szöveg odakint az ellenkező hatást érje el a választások előtt. Tehát megmondani, hogy ez kb. ennyivel emelendő, vagy esetleg, ha a bizottság jónak látja, akkor mondja meg pontosan, mire gondol. Ugyanakkor éppen azért, mert a várományi időt meghosszabbítjuk - ami helyes politikai szempontból is, mert tíz év után sehol a világon nem fizetnek nyugdíjat -, jó volna megmondani, hogy a korhatárt nem érintjük, a szöveg szerint legalábbis az jön ki - helyesen -, hogy nem akarjuk érinteni. Nehogy belemagyarázzák, hogy felemeljük a korhatárt is. A várományi idő meghúzásával, mondjuk meg, hogy a korhatárt megtartjuk, mert egyébként ezt a szöveget másképp is magyarázhatjuk, ami nern volna helyes. Én ezekkel a gondolatokkal szerettem volna hozzászólni, azzal, hogyha lehet, akkor a sajtóban is ezek a problémák így legyenek megvilágítva. Magát az anyago*t és a jelentést nagyon jónak és szükségesnek tartom. CSERVENKA FERENCNÉ elvtársnő: Elvtársak! Én magam is tagja voltam 585