A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

BENKE VALÉRIA elvtársnő: Tisztelt Központi Bizottság, nem ítélem meg úgy a helyzetet, hogy a Munkásmozgalmi Intézet és a vele kapcsoltos kérdéscsoport olyan fontossággal, vagy sürgősséggel bírna, hogy elébe kellene helyeznünk a választásokról szóló tárgyalásainknak, vagy a munkásosztály helyzetével kapcsolatos napirendi pont megtárgyalásának. Szeretném azonban azt javasolni, hogy szenteljünk a választások után nem sokkal időt és lehetőséget e kérdés alapos tárgyalására, azon túl is, hogy az adott konkrét ügyben helyes, hogy a Politikai Bizottság által kiküldött bizottság teljes elviséggel és személyekre való tekintet nélkül javaslatot tesz, és a Politikai Bizottság döntést hoz. Úgy látom, hogy sok területen érezhetők a kisugárzásai annak a jelenségnek, amiről itt szó van. A pártéletben is, de ennél szélesebben, és magam a kulturális életben és az értelmiségiek között tapasztalom különösen. Szerencsétlen tradíciókat teremtettünk az elmúlt öt-hat évben arra, hogy felelődén pletykákkal és találgatásokkal csináljanak egyes emberek politikát, és keresztezzék a párt elvileg megalapozott és helyes politikájának érvényesülését. Újra hangsúlyozom, hogy nem vészharangot kongatok, nem arról van szó, hogy teszem azt a kulturális politikában a párt vonalának érvényesülését valami borzalmasan nagy baj fenyegetné erről az oldalról, vagy éppen meghiúsulás előtt állna ez a politika. Nem, kisebb és elszórt, de a politikailag kényes szituációkban mindig elég nagyjelentőségű, ártó hatással találkozunk egészen addig, hogy a párt politikájával teljesen egyetértő és azt nagyon szívesen végrehajtó, de tájékozatlanabb, kevésbé felkészült elvtársakat is bizonytalanná tesz, erős és határozott fellépéseiket visszatartja, mindig személyi spekulációk formájában jelentkezik ez a keresztező hatás. Ismétlem, a párt utolsó öt-hat éves történetében ebben a tekintetben hát olyan tradíciókra tudnak hivatkozni emberek, amik a határozott kiállástól - ismétlem - nagyon jó szándékú és becsületes elvtársakat is visszatartanak időnként. Azt hiszem, ismerős a jelszó, ha pletykákkal, rágalmakkal próbálják zavarni a munkát, és megkérdezi az ember a becsületes elvtársakat, miért nem utasították vissza, az a felelet, hogy kedves elvtársak, az utóbbi években annyiszor jártunk úgy, hogy képtelen rágalmakat visszautasítottunk, és néhány nap, hónap múlva a képtelen rágalmak váltak valósággá. Nem mondom, hogy nem lehet felelni egy ilyen állításra, nem mondom, hogy nem lehet harcolni ez ellen a beállítottság ellen. Könnyű a kérdést úgy felállítani, hogy választani lehet a jólértesültség, vagy a pártszerűség között, és becsületes párttag számára nem nehéz a jólértesültség pálmáját odaadni a pártszerűség tisztességéért. Mégis, olyan dolog ez, ami mellett nem mehetünk el úgy, hogy majd magától megoldódik és rendeződik, különösen nem akkor, amikor feltételezhető, hogy párttagok elég széles köre előtt nagy tekintéllyel bíró elvtársak az elviségtől elfordulva, személyes sértődöttségből, mert csak ezt tudom magyarázatnak találni, és minden konkrét esetben személyes tapasztalataim ezt igazolják. A személyes sértődöttségből, az ellenségtől elfordulva, nagyon káros magatartással és politikai tevékenységgel akadályozzák, zavarják esetleg jobb szándékuk ellenére is a párt politikáját, munkáját. Én kérem a Politikai Bizottságot, hogy ebben a konkrét ügyben legyen nagyon határozott, és arra is, hogy hozzon döntést, hogy a Központi Bizottságban jó lenne szélesebben megtárgyalni ezt a választások után. 562