A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
A büntetőpolitikánk végrehajtásával kapcsolatban olyan értelemben, mint ahogy ez itt eddig szóbakerült, ilyen politikai természetű ügyekben. Az az elképzelés a Politikai Bizottságban, hogy talán a legközelebbi ülés alkalmából egy jelentést kell a Központi Bizottságnak kapni arról, hogy általában mi történt itt nálunk a felelősségre vonások területén. 18 Most meg kell említenem, nehogy ellentmondást lássanak az elvtársak, hogy a felelősségre vonások az ellenforradalmi jellegű bűncselekményeknél bizonyos értelemben le vannak már zárva, más értelemben nincsenek még lezárva. Le vannak zárva abban az értelemben, hogy egyetlen egy országos fontosságú, vagy kihatású, vagy jelentőségű büntetőeljárás már nincs, vagy amelyben olyan személyek szerepelnének, akiknek elítélésénél országos, vagy nemzetközi visszhangra kellene számítani. Ilyen nincs, ez mind le van zárva. Azonban van kb. 600 általában kisebb rendű ügy, amely még ott folyik a büntető apparátus vonalán, valami töredéke még a rendőrségnél van, másik része az ügyészségnél, megint más része a bíróságnál. Itt ez a 600 - hogy az elvtársak értsék, hogy nem valami óriási mennyiségről van szó -, ahhoz mérendő, hogy ilyesfajta eljárást lefolytattak kb. 14000 emberrel szemben. Úgyhogy ehhez kell ezt a 600-at mérni, s azzal kell számolni, hogy ilyen kisebb rendű ügyek még lesznek év végéig kb. De a fő politikai ügyek le vannak zárva. így áll ez a kérdés. Aztán gondolom, hogy a legközelebbi ülésre, ami reméljük, nem is olyan soká lesz, közelebbi tájékoztatást kell kapni a Központi Bizottságnak. Felmerült a januári ülésünkön, hogy a Központi Bizottság ajánlotta, hogy néhány embernél vizsgálják meg, olyannál, akinél nem célszerű büntetőeljárást indítani, hogy azért egész szárazon ne kerüljenek ki ebből az ügyből, mert vannak cselekedeteik, amelyek megbélyegzést kívánnak. És legalábbis kegyelem útján szabaduljanak meg a büntetőeljárástól. Ilyesfajta vizsgálat folyt, a PB foglalkozott ezzel, még a végleges döntés nincs meg. A vizsgáló szervek javaslata az, hogy Vas Zoltánnál, 19 Újhelyinél 20 és Horváth Mártonnál 21 állott fenn olyan körülmény, amelynek alapján tulajdonképpen büntetőeljárást kellene indítani ellenük. Ez főként ott a titkos kormányalkotás, meg program szervezés-tervezés közben csinált cselekményekből adódik. Az a javaslat, hogy büntetőeljárás ne induljon ellenük, de ettől úgy szabaduljanak, hogy a három emberrel szemben az Elnöki Tanács kegyelmi döntéssel intézze el, hogy ne induljon ellenük eljárás. 22 . Az erkölcsi megbélyegzés azért, ami minimálisan kijár nekik, meglegyen. Erről a háromról van szó. Most egy más természetű dolog. Van egy-két ember, aki ül elítélve, és helyes volna nekik kegyelmet adni, a kegyelem valamilyen formáját alkalmazni, büntetés-megszakítás, vagy felfüggesztés, vagy hasonló, de nem teljes amnesztiát. Itt általában két név kerül szóba: Zelk Zoltán 23 és bizonyos Varga Domokos 24 nevű író, vagy micsoda. Zelk Zoltánnál mellette szól, hogy őszinte megbánást mutat végig, ezt különböző módon kifejezi, és nincs ok kételkedni benne. E szerint is viselkedett a vizsgálat során. Hozzájárul, hogy a büntetésének a nagyobbik felét már kitöltötte, felesége közben meghalt, meg ilyen egyéb dolog, tehát indokoltnak látszik. Azt mondják - én nem olvastam ezeket az irodalmi termékeket -, hogy belső meggyőződésből sokkal meggyőzőbb verseket írt ott benn, mint akik itt kinn gyakorolják az alkotás 546
