A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

dani, magáévá teszi alapjában a jugoszláv revizionisták nézetét. Az erőviszonyokat itt nagyon nehéz felmérni, mert legelőször egy kompromisszummal született. Annak idején a magyar kérdésben külön ülést tartottak, ahol nagy vita volt. Azt hiszem, ez a rendes kongresszusuknak is egyik központi kérdése volt. Ott valahogy elsimítgatták a vitát, de nem tisztult ki a helyzet. Kifejeződött ez abban, hogy elküldték a küldöttségüket a jugoszláv kongresszusra, s előbb azt akarták, hogy Larsen

14 maga vezesse, de aztán ettől elálltak, és annak a személyes híve vezette. Ez elmondta ott nyilvánosan, hogy a kongresszusra azért jött el, hogy üdvözletet hozzon, és nem foglal állást a programtervezethez. Utána hazamentek, és a küldöttség egy olyan jelentést adott, ami az egész programtervezetet alapjában pozitívnek minősítette. Ezt a KB nem fogadta el, leszavazta, egy tartózkodó azonban volt, és ez a tartózkodó a párt elnöke volt, Larsen aki nem ítélte el a küldöttségnek a jelentését. Augusztusban a KB ülésen új éles vita keletkezett, ott határozták el, hogy rendkívüli kongresszust hívnak össze tisztázás céljából. Itt arról volt szó, hogy beterjesztettek egy határozati javaslatot, amely megbélyegezte a Központi Bizottságon belül jelen lévő jobboldali nézeteket, ez volt a javaslat lényege. Nagy vita volt, végül a KB 27 szavazattal hét ellenében elfogadta a beterjesztett javaslatot, megbélyegezte a KB-on belül lévő jobboldali nézeteket. Itt Larsenről, magáról az elnökről, és néhány politikai, illetve személyes hívéről volt szó. Ami a Központi Bizottságot illeti, ott az a nézet van nagy többségben, mint a mi Központi Bizottságunkban, de az erőviszonyokat mégis nehéz mérlegelni, mert maga Larsen személye, aki itt revizionista álláspontot foglalt el, az egy külön tényező, mert talán mióta a pártjuk megvan, azóta elnöke, ismert ember a párton kívül is, és tisztességes embernek ismerik, azonkívül a támogatói között van egy Wagner nevű elvtárs, a fővárosi pártszervezetek titkára, a koppenhágai pártszervezetek titkára, és viszont Koppenhágában van a párttagság 80-85%-a. Azonkívül, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az apparátusban, tehát a függetlenített apparátusban nagyon sok támogatója van, mert hiszen ezek az emberek egy hosszú, hosszú kurzus alapján kerültek oda az apparátusba, Larsen elvtárs ajánlata alapján stb. Ez ott a helyzet. Egyelőre nem nagyon jól néz ki a dolog, a kongresszus most a közeljövőben lesz, meghívták a mi pártunkat is, azt hiszem novemberben lesz, október 30-án [sic!]. Az a szándék, hogy mi küldünk képviseletet, de annak a képviselőnek nagyon fel kell készülni, mert ilyen esetben sohasem lehet tudni, hogy a magyar küldött fellépése vajon a jobboldalnak használ-e, vagy pedig a helyes vonalnak? Hát reméljük, hogy a helyes vonalnak fog használni. Mert az okos és taktikus fellépés is sokat számít, ne kioktató legyen. Lehet mondani, hogy kérem azt hiszik, hogy nálunk nem ették magukat keresztül az emberek ezeken a kérdéseken, csak mi nagyobb leckét kaptunk, mint maguk, és ezért gyorsabban mentek keresztül rajta. És még mást is lehet mondani. Szóval nem kell rögtön kioktatóan szólni, és akkor tudunk segíteni a helyes vonalnak, vagy különösen tényekkel és argumentumokkal, mert úgyis az a helyzet, hogy a nyugati testvérpártoknál olyan vad ellenséges híreket fogadnak el bizonyos kérdésekről - mert más információ hiányos -, hogy mikor mi magyarázzuk, miről is van szó, csak csodálkoznak. Igyekezni kell segíteni ott, ha vízumot kapunk. 544