A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

voltak, a magyarázatokat nagyobb vita nélkül elfogadta. Kérdezte, hogy október 23-a előtt tartózkodtak-e itt csapatok és mennyi volt a létszámuk. Mondtam: most is vannak itt szovjet csapatok. Ha az ember egy-egy kérdésre nem válaszol, újból már nem veti azt fel. Ezekről a látogatásokról meg kell mondani, nemcsak az elsődleges hatása jó politikailag, hanem jó maga az, hogy a Japán Szocialista Párt képviselője itt járt, és ez köztudomásúvá válik, és a Magyar Népköztársasággal szembeni megítélésük pozitív irányba befolyásolhatja az ottani dolgozókat. Erre jó példa volt az a japán burzsoá, aki végül megjelent a SZOVOSZ tanácskozáson, ott belső meggyőződéstől fűtött felszólalást tartott.

3 Elmondta, hogy amit saját szemével látott, talán akkor sem hitte volna el, ha legjobb barátja mesélte volna. Nem hitte volna éppen az egy év alatt hallott mindenféle hírek alapján, hogy az emberek így élnek, mint azt saját szemével most látta. Ez őt megnyugtatta és nekünk is hasznos. Ezekre az emberekre mély benyomást tett a konszolidáció, és általában olyan tapasztalatokkal mennek el, amelyek az ő környezetükben rombolólag hatnak az imperialista propagandára. A nemzetközi kapcsolatok keretébe tartozik az is, hogy a NATO-államokkal is - beleértve a kapitalista országok felét - a Magyar Népköztársaság gazdasági kapcsolatai helyreálltak kb. abban a keretben, ahogy ezek az októberi ellenforradalom előtt voltak. Egész sor országgal létrejött a kontaktus, holott a múlt év november-decemberében ők a gazdasági bojkottot is teljes mértékben realizálni tudták. Ezeknek az eseményeknek keretében megemlítem a ENSZ rendkívüli közgyűlését is, illetve ezzel kapcsolatban egy kérdést. Hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésének általában mi volt a célja, azzal eleget foglalkoztunk. Mi mozgatta valójában ezeket az erőket, amelyek ezt a közgyűlést összerángatták? Ismeretes, hogy az amerikaiak első határozattervezetét az angol kormány sem támogatta, azon később módosításokat eszközöltek. Ezeknek az előzetes tárgyalásoknak keretében az amerikai diplomatákat szövetségestársaik megkérdezték, hogy tulajdonképpen mit akarnak a közgyűléssel. Nyilvánvaló lesz egy Szovjetuniót megbélyegző határozat, és akkor mi lesz? Mi a cél, érdemese így élezni ezt a kérdést? Az amerikaiak akkor azt mondták célként, hogy politikai és erkölcsi nyomást akarnak gyakorolni természetesen elsősorban a Szovjetunióra, másodsorban a magyar kormányra, s azt akarják elérni, hogy adjon amnesztiát az októberi események alapján [sic!] fellépett rendszerellenes embereknek. Egyébként megemlítem, hogy az amnesztia kérdése a legkülönbözőbb helyeken bukkan fel, ha nem is ebben a formában, ahogyan itt felmerült. Diplomáciai rendezvények alkalmával hol az olaszok, hol a franciák közlik, hogy a viszony normalizálásának semmi akadálya nincs, ha a magyar kormány amnesztiát ad. Tegnap pl. Illyés Gyulával

4 értekeztünk. Ő kijelentette, hogy a magyar kormány pozíciója nagymértékben erősödne, ha amnesztiát adna. Egyébként - hogy ezt a mi országunk nemzetközi helyzetével foglalkozó részt le is zárjam - érdemes egy pillanatra arra gondolni, hogy mit is jelent ez a követelés. Ez tulajdonképpen egy sorozatnak a lánca. Kezdetben, a harcok idején, bojkottálták a kormányt, a Magyar Népköztársaságot, kijelentették, hogy ez nem törvényes kormány, a Nagy Imre-kormány a törvényes. Később kezdték elfogadni, hogy de facto létező kormány ez, és augusztusban odajutottak, hogy a „Szabad Európa" - egyébként ez jellemző rá 43