A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

megemlítettem. Ehhez hozzátartozik, hogy a KB ülésén 309 elvtárs vett részt. 309 közül 215 felszólalásra jelentkezett. Ténylegesen 60 elvtárs tudott csak beszélni, de mind a 215 elvtárs írásban kifejtette a véleményét, amikor kitűnt, hogy nem kaphatnak szót, és beküldték az ülés Elnökségének. Ilyenformán tehát mind a 215 elvtárs szóbelileg vagy írásban hozzászólt, és egyhangúan elítélte ennek a csoportnak a működését. Azután jött a határozat. 309 szavazat volt, egyedül Molotov tartózkodott, a többi, beleértve Malenkovot, Kaganovicsot és Sepilovot, akik a vita során többször felszólaltak, a határozat mellett szavaztak. Ehhez a kérdéshez hozzátartozik még, hogy a párt szervezeti szabályzata értelmében csak a Központi Bizottság rendes tagjai szavazhattak. Utána kérték a többi jelenlévők, a KB póttagok, revíziós bizottsági tagok, hogy mivel ilyen nagyon fontos kérdésről van szó, annak ellenére, hogy ez a Szervezeti Szabályzattal ellentétes, ők is kifejezhessék szavazással is egyetértésüket. Ekkor került sor a másodszori szavazásra. Általában a vita úgy ment, hogy a tényekről volt szó. A tények során a felszólalók megkérdezték Molotovot vagy Malenkovot, hogy így volt? És ők azt mondták, hogy így volt. Elvtársak! Amikor minket a határozatról tájékoztattak, tegnapelőtt, a mi részünkől hárman vettünk részt. Csak a magunk nevében tudtunk beszélni, de annyiban hivatalosan beszéltünk. Azt mondtuk, hogy egyrészt megköszönjük a tájékoztatást, másrészről pedig üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságát, amiért ilyen határozottan megvédte a XX. Kongresszuson kialakult fő politikai irányvonalat. Ha az elvtársak egyetértenek, a mi Központi Bizottságunk kijelentheti ugyanezt. Javasolom, hogy ha nem lesz ellenvetés, hogy egyetértésünket vegyük jegyzőkönyvbe, és távirat vagy egyéb formában juttassuk el a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. Azt hiszem, hogy az a néhány megzavarodott elvtárs hogyha átgondolja, hogy mikor arról vitatkoztak annak idején, hogy vezető ereje-e a Szovjetunió a szocialista tábornak, vagy az SZKP-nak vajon milyen erkölcsi alapja van a kommunista pártok életében [sic!], az mind nagyon jól tudja, hogy ha a Szovjetunió Kommunista Pártján belül ilyesfajta puccskísérletek sikerrel jártak volna, azt az egész nemzetközi kommunista mozgalom megérezte volna. Hogy ezt meghiúsították, ez 100 és 100 millió ember sorsára hat ki kedvezően, messze túl a Szovjetunió határaitól. Javasolom, hogy igenis, mi üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát, hogy ilyen határozottan lépett fel, és megvédte az SZKP fő politikai irányvonalát. Egynéhány kérdést arról, hogy ez a határozat hogyan érinti a mi pártunk tevékenységét. Ez nagyon fontos kérdés. Azt hiszem, hogy a határozat lényege a mi pártunk tevékenysége szempontjából az, hogy bár tényleg fogalmunk se volt, hogy az SZKP Elnöksége hogyan tárgyal, mégis az az irányvonal, ami a pártértekezleten érvényesült, megerősítést nyert ebben az állásfoglalásban. Ez egy nagyon fontos dolog a mi számunkra, pártunk tevékenysége szempontjából. További kérdések. Azt hiszem elvtársak, hogy az SZKP és a mi pártunk belső helyzetében lényeges különbség van. Főképpen arra gondolok, hogy a 32