A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

a félproletárokra jellemző, hogy kis gazdaságaikban elavult módon, alacsony színvonalon gazdálkodnak, s nemegyszer sújtja őket az igauzsora is. (Somogy megyében pl. 1 kh föld felszántásáért 140-200 forintot, vagy 3-5 napi gyalognapszámot fizetnek.) A mezőgazdasági munkások és félproletárok a konjunkturális lehetőségeket kevéssé tudják kihasználni, mint a kis- és középparasztok. Ezért irigykedve nézik azokat, s igyekeznek „feltörni" a kis- és középparaszti színvonalra. Ennek oka, hogy igen gyenge, alacsony színvonalú a köztük végzett politikai munka. Bár az ellenforradalom idején többségük hamar és helyesen felismerte ennek veszélyét, párt-, állami és tömegszerveink nem foglalkoznak kellően e réteggel annak érdekében, hogy öntudatra neveljék őket, s megmutassák szerepüket a falu életében, perspektívájukat a szocialista mezőgazdaságban. Ezért a mezőgazdasági munkások és félproletárok hatalmas rétege a falusi lakosság hangulatára nem gyakorol olyan kedvező befolyást, amilyent kellene. Az agrártéziseknek a mezőgazdasági munkásokkal - félproletárokkal kapcsolatos irányelvei a legtöbb helyen nem érvényesülnek. c) A paraszti lakosság legjelentősebb rétege a kis- és középparasztság. A mezőgazdaság szocialista átalakításáért - s ezáltal hazánkban a szocializmus felépítéséért - vívott harc végső soron akkor dől el, amikor ezt a réteget meg tudjuk nyerni a szocializmus ügyének. Jelenlegi magatartásuk azt mutatja, hogy a népi demokratikus rendszernek hívei - hiszen jobban élnek, mint a kapitalizmusban -, de erős tulajdonosi beállítottságuk következtében nem hívei még a mezőgazdaság szocialista átalakításának. Ajelenlegi viszonyokat szeretnék stabilizálni. Azt, hogy a népi demokratikus rendszerrel elégedettek, bizonyítja az ellenforradalom alatti viselkedésük, amikor az ellenforradalmároknak döntő többségüket nem sikerült a rendszerrel szembefordítani. Különösen a földreform során földhözjuttatottak ismerték fel, hogy őket személy szerint is nagy veszély fenyegette. Ezt bizonyítja pl. az egyik tompái földhöz-juttatott középparaszt kijelentése: „ha az ellenforradalom előtt nem is láttuk világosan - mondotta -, hogy a mi juttatott földünk csak a népi demokrácia megmaradásával maradhat a miénk, az ellenforradalom idején megértették ezt velünk Mindszenty és helyi szószólói". Hasonlóképpen a népi demokráciához való ragaszkodásukat fejezi ki egy 10 kh-as csudaballai középparaszt kijelentése: „10 évre megszavazom a párt és a kormány politikáját, csak minden maradjon úgy, ahogy van". Ez a kis- és középparasztok döntő többségének a véleménye. Elégedettségük érthető, hiszen a párt és a kormány intézkedései az ellenforradalom leverése óta lényegében ennek a rétegnek nyújtottak a legtöbbet. Ma a kis- és középparasztok közül azok, akik az átlagosnál belterjesebben gazdálkodnak, jelentős jövedelemre tesznek szert. Ezt a jövedelmet gazdaságaik belterjesebbé tételével vagy egyéb úton igyekeznek növelni. Erre meg is van a lehetőség, mert az e gazdaságokban rejlő lehetőségeket még korántsem merítették ki. A parasztság e nagyon fontos rétegének állásfoglalását tehát alapvetően az jellemzi, hogy a párt és kormány intézkedéseivel amelyek könnyebbé tették a helyzetüket - messzemenően egyetért. Egyetért azonban a legalapvetőbb célkitűzésekkel is (azzal, hogy nem engedjük visszatérni a kapitalizmust, hogy békét akarunk, hogy a mezőgazdaságot belterjesebbé akarjuk tenni stb.) kivéve a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Ez utóbbival azért nem értenek még egyet, mert nincsenek meggyőződve arról, hogy a szocialista mezőgazdaság több termést és jobb életet biztosít számukra ajelenleginél. (A rosszul dolgozó szövetkezetek példája e kételkedésüket alá is támasztja.) Nem értenek még egyet azért sem, mert a meglevő kis gazdaságukhoz szubjektív okoknál fogva erősen ragaszkodnak. (Kedvesebb nekik azt mondani, hogy „ez az enyém", mint azt, hogy: „ez a miénk". Emellett a kisgazdaság a megszokott, a régi, amit nehezen cserélnek fel az újjal.) Nem értenek egyet még azért sem, mert az agrárpolitikájában az elmúlt évek során többször bekövetkezett „fordulat" miatt a mezőgazdaság szocialista átalakulásának hitele csökkent a szemükben. Végül, mert a falvak döntő többségében ma még nem folyik aktív, céltvidatos, meggyőző politikai munka e rétegek megnyeréséért, sőt több helyen bizalmatlanul kezelik őket. Különösen a rehabilitált középparasztokat kezelik bizalmatlanul. Ezért mondják helyenként: ,A párt és a kormány politikájával egyetértünk, csak azzal nem, ahogy itt a faluban politizálnak." Ez az utóbbi az oka annak is, hogy az ország több helyén a kis- és középparasztok között hamis illlúziók élnek a nyugati kapitalista mezőgazdaságról, különösen a dán szövetkezetekről. Ezt az ellenség (így a reakciós nyugati rádiók) céltudatosan táplálja. Jórészt ezzel függ össze az is, hogy erősen tartja magát a „kisparaszti gazdaságok stabilitásáról" szóló hamis nézet. Összefoglalva: az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok többsége híve a népi de305