A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

2. sz. függelék MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA SZIGORÚAN BIZALMAS! Mezőgazdasági Osztálya Párt- és Tömegszervezetek Osztálya Jelentés a Politikai Bizottság számára a falusi helyzetről November, december folyamán pártmunkásokból, mezőgazdasági szakemberekből, újságírókból álló brigádok (57 fő) vizsgálták meg 6 megyében (Bács, Békés, Borsod, Heves, Somogy és Szolnok megyékben) a falusi politikai, gazdasági helyzetet, a falusi pártmunkát, és a mezőgazdaság egyes kérdéseit. A brigádok 57 község s ezen belül 59 termelőszövetkezet, 21 gépállomás és 17 állami gazdaság helyzetét vizsgálták meg alaposabban. Munkájuk során meghallgatták a megyei és járási pártbizottságok beszámolóit, s beszélgettek a községekben pártmunkásokkal, párttag és pártonkívüli, szövetkezeti és egyéni dolgozó parasztokkal, gazdasági, állami és tömegszervezetekben dolgozókkal, összesen kb. 1850 fővel. Tapasztalataikat mindenhol megvitatták a községi, járási és megyei pártszervekkel. A pártszervek beszámolói, az elhangzott viták, a brigádok jelentései és a Központi Bizottság apparátusának tapasztalatai alapján a falu mai politikai, gazdasági helyzetének legfontosabb vonásai a következők: I. A falu általános politikai és gazdasági helyzete Az ország lakosságának 59,7 százaléka községekben és falvakban él. Ezért a párt politikájának kialakításánál, s a gyakorlati munkában - különösen most, a mezőgazdaság szocialista átalakításának idején - rendkívül fontos pontosan ismerni a falusi lakosság helyzetét, hangulatát, véleményét. Jelenleg e téren a főbb tapasztalatok a következők: 1. Az ország összlakosságán belül a falusi lakosság aránya az ellenforradalom előttihez képest lényegesen nem változott. Gazdasági és politikai helyzetükben viszont a párt és a kormány politikája következtében több lényeges változás történt. Országos átlagban a parasztság reáljövedelme 8-10 százalékkal, a munkások, alkalmazottak reáljövedelme pedig 12-12 százalékkal emelkedett 1956-hoz képest. A kötelező állami beszolgáltatás eltörlése, az új felvásárlási rendszer kialakítása, az erőszakos tsz-szervezés megszüntetése, a földkérdés rendezése, a mezőgazdaság szocialista szektorának megvédése és sok más hasonló lépés a párt és a kormány politikája iránt bizalmat keltett a falusi lakosság körében. ,A parasztság életkedve, termelési biztonsága és munkaszeretete egy csapásra visszatért", mondotta egy dévaványai dolgozó paraszt, s ez elég hűen fejezi ki a lakosság hangulatában végbement változást. A megnövekedett bizalmat mutatják olyan jelek, mint a termelési kedv fokozódása, a földek sokkal gondosabb megművelése, az a tény, hogy a falusi lakosság érdeklődése a párt politikája iránt megnőtt, többet vásárolnak személyes szükségletre, de gazdaságaik fejlesztésére is, mint azelőtt stb. E kedvező jelenségek mellett azonban vannak kedvezőtlenek is. így pl. az, hogy a párt és a kormány politikája iránti bizalom még nem teljes. A falusi lakosság körében tapasztalható kételkedés, hogy: „így marad-e ez a helyzet?" Tartanak attól, hogy: „ez csak átmeneti és előbb-utóbb vissza fog térni a régi erőszakos, hibás politika". Elég általános az a felfogás is - az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok körében -, amely szerint „a jelenlegi helyzet jó, maradjon így, ahogy most van". Ezt a régi hibás módszerek visszatérésének megakadályozása mellett általában az egyéni, kisárutermelő paraszti gazdaságok konzerválására értik. A „begyűjtési teher" megszűntével a paraszti jövedelmek alakulása egyenlőtlenebb lett. Egyes helyeken a jobb termés, a megnövekedett jövedelem ellenére sem fizetik pontosan 303