A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Nem kell attól félnünk, Úszta elvtárs, hogy a mi kommunistáink félnek a faluban most. Sőt, hozzá kell tennem, nagyon nyugodtan vannak, és nagyon büszkén járnak az utcán. Korántsem áll fent a régi világ, amikor a kommu­nistáink nem mertek menni. És azért az ellenség egy-egy rémhírére nem ret­tennek vissza, nem ingadoznak túlságosan. Elég szilárdak, és hozzátehetem, nagyon szilárdak a termelőszövetkezetekben dolgozó kommunisták. Ellen­ben ami probléma, és úgy gondolom, ezt is figyelembe kell vennünk az álta­lános falusi politika kialakításában, hogy szövetkezeteink a szövetkezetben és nem a faluban élnek. Vagyis a szövetkezet kommunistái megoldják a szövet­kezet problémáit belül, de korántsem kapcsolódnak be teljes erővel a falu politikai életének kialakításába. És nekünk ilyen irányban kell dolgoznunk, hogy őket kifelé vigyük a faluba, hogy ők képviseljék lényegében pártunk kö­vetkezetes politikáját az egész közvéleménynek a kialakításában. Ha már ennél a kérdésnél vagyunk, itt vetném fel a gépállomások kérdését is. Hozzá kell tennem, hogy vizsgáljuk azt a kérdést, hogy a gépállomáson dolgozó emberek mennyiben érik el a nagyüzemi munkás szintet felkészült­ségben, szilárdságban és politikai állásfoglalásban. Úgy gondolom, hogy itt van tennivaló, és ezt, gondolom, országos szinten is meg kellene vizsgál­nunk, hogy korántsem érték el a nagyüzemi munkás szintet a mi gépállomá­sainkon dolgozó munkások, és korántsem tudnak olyan segítséget nyújtani a termelőszövetkezeteknek és ezenkívül az egyénileg dolgozó parasztok felé, mint amit mi elvárnánk, mint amit mi hangoztatunk, hogy az előretolt bástya szerepét kell nekik betölteniök. Jelentkezik egy veszély is, itt a 3004-es ren­deletre gondolok. Meg kell mondani, ez általában egy megnyugvást hozott. Úgy néz ki a falu élete, hogy megjelent a 3004-es rendelet, és ez megoldja a falu politikai életében a szövetkezeti mozgalom kérdését. Nem értik eléggé a 3004^es rendelet értelmét és azt, hogy ez hogyan fogja segíteni majd a tovább­fejlődést, és hogy ez nem elvtelen alapokon nyugszik, hanem lényegében nagyon szilárd elvi alapokon nyugszik, és az egész kérdésnek a további lépését [sic!] segíti elő. Úgy gondolom, ezt is figyelembe kell vennünk, mert ahogy nálunk, Szabolcs megyében jelentkezik, jelentkezik más megyékben is. Ami a holtpontot illeti. En úgy gondolom, hogy a megyében a holtponton már túljutottunk. Hogy lehet túljutni a holtponton, ezt szeretném megmon­dani. Előtte nagyon következetes és kemény munkát igényel, hogy lényegé­ben mozgásba hozzunk valamennyi apparátust, akinek valami köze van az egész falusi élethez, a falu politikai életéhez és a termelőszövetkezeti mozga­lomhoz is. És talán nem is felesleges feladatunk, hogy ugyanezt kellene tenni felső szinten is. Hogy az Oktatási vagy a Népművelési Minisztériumnak is éppúgy fájjon a feje, ha nem megy odalent a falusi politikai munka, mint ott a megyei bizottságnak, vagy a községi pártszervezetnek. De ugyanez vonat­kozik a kohó- és gépiparra, a Pénzügyminisztériumra, és sorolhatnánk ezt így végig. Itt vetném fel, amit Kádár elvtárs felvetett, még a tanfolyamon, hogy a szövetkezeti mozgalomban igaz, türelmesen kell előrehaladnunk, de semmit nem tenni - bűn. És ez áll ma is, ezt nekünk figyelembe kell vennünk. És mi úgy látjuk - ezt szeretném felvetni -, hogy igen komoly erőfeszítést teszünk lent, megvan az eredménye, nem kell erőszakoskodnunk, mégis van fejlődés a falu életében. Azonban a felső szerv részéről nem tapasztaljuk azt 293

Next

/
Thumbnails
Contents