A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

dolgozik öt-hat-hét órát. Azonkívül, ha mi sokat ülésezünk, akkor neki is sokat kell ülésezni. És ő mikor ülésezik? Este, éjjel. A tanácselnök nappal végzi a maga munkáját, estére maradnak a különböző megbeszélések a tanáccsal, népfronttal, előkészítő gyűlésre, taggyűlésre, ezek mind este történnek meg. Még azt sem lehet mondani, hogy a járási bizottságnál, vagy talán inkább a városi bizottságnál van ilyen jelleg, tényleg, hogy ilyen hivatalnokok oda beülnek, papírokat elintéznek stb. A falusi pártszervezetekre még azt sem lehet mondani, sok helyütt sajnos az a helyzet, hogy sem nappal, sem este nem jönnek. Hát nappal nem tud bemenni, mert ott nincs a gondnokon kívül más. Nem akarom húzni az időt, de fel kell vetni a problémát, hogy több kisebb községben az a helyzet, hogy politikai, meg sokszor pártügyekben is a tanácselnökhöz mennek, aki rendben van, tagja a pártvezetőségnek, mert az kéznél van, ahhoz el lehet menni. A falusi párttitkár pedig valahol dolgozik, malomban, tsz-ben vagy gépállomáson. Most nagyon gondolkozunk, hogy a tanácsválasztások a pártszervezeti munkát is aktívabbá fogja [sic!] tenni és a tanácsmunkát is. Viszont a párttitkár változatlanul dolgozni fog napközben, ezért ez a felfokozott munka egy kicsit el fog tolódni - ha nem teszünk intézkedéseket - a tanácselnökökre. A falusi pártházaknak ezt az ürességét, hogy felváltsa valami mozgalmi központ, két irányban közelítenénk mi meg. Az egyik az, hogy a falusi pártházakban valami olyasmit csinálni, meg berendezni, ami oda hívja, csalja az embereket. Az első lépés az, hogy a televízió - mert hát azt azért még sokan nem tudják megvenni -, azt is bele kell tenni. Az alapvető dolog azonban az, hogy most indult az a munka, hogy megértetni az elvtársakkal, hogy hosszú időre be kell rendezkednie a pártszervezetnek, a tanácsnak, a tömegszervezeteknek, mert a mezőgazdaság fejlesztése - benne a szocialista átszervezés - nem féléves, nem egyéves, nem kétéves munka, hanem nagyon hosszú időre szól. Be kell rendezkedni erre, és többek között, ha azt akarjuk, hogy az emberek ne csak elvont fogalomként értsék, vagy tudják azt, hogy a párt vezető, akkor a pártszervezetnek látható munkája is olyan legyen, hogy az emberek oda forduljanak politikai problémáikkal, gondjaikkal, összes tépelődéseikkel együtt, hogy bátran menjenek a falusi pártházba. De különösképpen, hogy megkapják ott a kommunisták azt a bizonyos módszert, azt a muníciót, amit nekik másnap tovább kell adniok. Ennek kapcsán vizsgáltuk meg azt - a Revíziós Bizottság is figyelmeztetett bennünket -, hogy állunk a pártkiadványokkal. Miközben bennünket bombáznak - és hozzá kell tennem, hogy jogosan -, nem adunk kellő tájékoztatást a politikai problémákról, aközben kisül, hogy a községi párttitkároknak 47%-a a legalapvetőbb kiadványokat sem rendeli meg, mondjuk a Népszabadságot megrendeli, de a Pártépítést, Társadalmi Szemlét már nem. Ebből az következik, hogy nem is tud adni. Még olyan elhatározásra jutottunk - részint már határozatot is hoztunk rá, részben most van kimunkálás alatt -, hogy fokozatosan át kell állni a nagy rendezvényekről az aprómunkára. Nem dobjuk el a nagygyűlést, amikor annak van a helye, amikor arra van szükség. De át kell állnunk, és az energiának egy jelentős részét át kell vinnünk ilyen kisebb rendezvényekre, illetve kidolgozni és biztosítani, hogy a réteghez szóljon a mi munkánk, az egyéni paraszthoz, azon belül a középparaszthoz, a nőkhöz stb. Mi úgy látjuk - nem akarok 287