A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

kezetekben miénk a jövedelem, a másik az, hogy ez nemcsak gazdasági kér­dés, hanem döntő politikai kérdése a mezőgazdaság szocialista átszervezésé­nek. Végül a munka könnyebbsége. Elbeszélgettem legalább 10 tsz-taggal, miért jött vissza, amikor visszajött. A következő volt az indoka: a legelső az, hogy ő nem fog még egyszer egész nyáron aratni, és egészen nem viszi be a munkáját, miért arasson ő három hétig kiskaszával, amikor a kombájn vágja. Hát ezzel agitáljunk, elvtársak. Ne mindig azzal agitáljunk, hogy Németor­szágban mennyit termel a nagyüzem, és itthon mennyit termel a kisüzem, és hasonlítgassuk össze. Ez is kell, de azért a paraszttal való agitációban, újság­cikkekben is emeljük ki azt, ami tényleg előnyös az ő számára. Kézzelfogható előnnyel bír az, hogy nem megy hozzá a végrehajtó, az adóért sem, nem mennek hozzá semmiért. Nyugodtan él, nincs semmi baja, felesége keve­sebb munkával többet tud keresni, és a háznál is tevékenykedik. Másik ok, azért lépett vissza, mert az ő felesége például rabszolga volt az ő saját gazda­sága mellett. A család is rabszolga volt. A nagyüzemben ez nem így van. Ott 80-120 munkaegységet megkeres 120 nap alatt, és nem egész évben rabszol­gája a kisparaszti gazdaságnak. Hát ezt mondja az az ember, aki visszalépett, s ez húzza a másikat, akit be akarunk vinni a tsz-be. S agitációnk sokkal sok­oldalúbb lesz, és gazdagabban tudunk agitálni az egyéni paraszt felé. Még egy kérdésről szeretnék beszélni az agitációnkkal kapcsolatban, hogy az agitációnkban és a különböző cikkekben szintén döntő súlyt a szektásság­ra helyezzük mindig. Pedig ez elég egyoldalú megfogása ennek az egész prob­lémakörnek azért, mert világos, hogyha én azt mondom, hogy nem veszek fel tsz-tagot, ha nem megyek el tsz-t szervezni, akkor ez nemcsak szektarianiz­mus, hanem a legtisztább revizionizmus, mert lemondok az átszervezésről. Azt is mondjuk meg, hogy aki nem agitál, a paraszt felé nem tesz lépést, nem akar átszervezni, az nemcsak szektás, hanem igenis a revizionistákat támogat­ja, és azt [sic!] segíti. Ezt szintén mondjuk meg az agitációnkban, ne csak az egyik oldalt. A következőt szeretném még elmondani, hogy általában az a helyzet, hogy az átszervezés megkönnyítése érdekében az egész magyar társadalomnak van­nak kötelességei. Én nem az egészről, hanem döntően a minisztériumokról akarok beszélni, mert régi tapasztalatom az, hogy általában az a helyzet, hogy még az FM-ben is az egyik osztály akarja, a másik már kevésbé támogatja ezt a kérdést, úgyhogy ott is vannak ilyen problémák. Nemcsak a tsz főosztály kérdése ez, hanem az állattenyésztés, a gépesítés, növénytermesztés és min­den osztálynak kötelessége, hogy előbbre vigye ezt az egész ügyet. Világos, ha ezt nézzük, országos szinten még inkább tarka a kép, mert nem minden szerv úgy áll hozzá ehhez az egész ügyhöz, ahogy hozzá kell állni. Kezdve a gépesítéssel, az építéssel, a beruházással. Vegyük az építést. Nem tudom, milyen szerv csinálja a terveket, és kik intézik ezt az egész ügyet. Ha az ellenséget megbízták volna, hogy építsen nekünk olyan rosszat, mint ami­lyent építettek, nem lett volna ilyen rossz. Pl. 100-as istállókat, és aztán bele a sárba sertéstenyésztő telepeket, aztán üvegházat 3 millióból, ami nem ér csak egyet. Világos, hogy így nem fog előremenni a tsz-mozgalom. Nem megy, elv­társak, hát lehetetlenség az, hogy ezek az óriási milliók elmennek a különbö­ző szerveknél. Nem elég felelősséggel kezelik ezeket az ügyeket. A gépnél ha­sonló a helyzet. Hát maradjunk csak a Túrkevei Gépállomásnál. Van leg­270

Next

/
Thumbnails
Contents