A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ni. Úgyhogy ezt a politikai dolgot belevenném, mert ez fog nekünk segíteni. És én állítom, hogyha ezt a jó viszonyt a parasztsággal nemcsak tartani tudjuk, hanem növelni, erősíteni 1-2 esztendeig, biztos vagyok benne, hogy a párt iránti bizalom nálunk fog hatni, mint ahogy Kínában, Bulgáriában ez óriási tényezője a szövetkezetnek. Kínában a párt azt mondta, hogy szövetkezzetek, és százmilliók szövetkeztek, akiknek nem volt gyakorlati tapasztalatuk a szövetkezetben. De volt gyakorlati tapasztalatuk a párt tanácsaiban, hogy 20 esztendeje tanácsolt nekik különböző dolgokat, és mindig kiderült, hogy azok jók voltak. Most, ha mi a parasztoknak azt mondtuk volna 1956. november 4-én, hogy szövetkezzetek, hát hogy állt akkor a bizalom kérdése? De most már hovatovább azért hivatkozhatunk: emberek, láthatjátok, hogy mindig, minden nap, minden hónapban, minden évben, amit mondtunk, meg ajánlottunk, a javatokra vált. És akkor lehet, hogy 2-3 éven belül nálunk is fordulat áll be. Én ezt belevenném. Hogy ez nem egy félreértés, elhibázott dolog, hanem kell az osztályharc stratégiáját érteni az embereknek ebben a kérdésben. No mostan még egy. Én azonkívül azt venném be, hogy a párt erősítette, alapjaiban helyreállította a munkás-paraszt szövetséget, és jelenleg is olyan szakaszban van, amikor tovább erősítheti, mert itt nem elég, hogy erősítheti. Még egy dolog, ez a falusi KISZ-munka. Én itt egy gondolatot szeretnék csak újra felfrissíteni. Egyik baj, hogy a pártszervezeteknek nagyon kevés a paraszti tagsága, maga a paraszti tagság kevés, a szövetkezeti meg egyéb, különösen kevés az egyéni paraszt. Most ha az ember a perspektívára gondol, hát hogy fog ez menni? Én úgy látom, hogy lesz több tagja a pártnak egyéni gazda, de valami gyökeres változás, hogy a parasztok százezrei párttagok lesznek, én nem hiszem, hogy ez így fog menni. És mindenki tudja, hogy a parasztot a párttól - még ha a politikával teljesen egyetért - elválasztja a következő kérdés: ha belépek a pártba, azt mondják nekem, te kommunista vagy, mutass példát - hát akkor egy lehetetlen helyzetbejut. Ez így van, mert egy becsületes ember ad a saját tisztességére is valamit. Nem vagyok párttag, várok a szövetkezettel. Ha belépek a pártba, akkor azt mondják, ember, lépj tovább, hát mit tudok én mondani - és nem lép be a pártba. Én biztos vagyok benne, hogy van az országban 60-80 ezer olyan parasztember, aki e miatt az egy dolog miatt nem lép be a pártba, a politikát egyébként vállalná. A KISZ gyökeresen más helyzetben van ebben a kérdésben, mert ott beléphet egy kommunista szervezetbe anélkül, hogy az ő számára ez a kérdés fel volna téve. Igaz, hogy ma kívül vagyok, egyéni vagyok, holnap KISZ-tag vagyok, tehát be a szövetkezetbe. Ez az ő számára nem így jelentkezik. Azt, hogy ő belép, vagy nem lép be, én nem is tartom fontosnak, mert azért, ha tömegesen csináljuk, nem is olyan sokat segít, hogy föld nélkül, nem tudom én, tízezerszámra belépjenek. De ha a gyerek a családban kommunista, és ahhoz hozzáadja az ő ifjúsági lelkesedését, és vallja ezeket az eszméket, akkor a családban már van egy szövetségesünk. És itt megvan a lehetősége, mert az ő egyéni érdeke nem hat az ellen, hogy belépjen a KISZbe. Nagyon kellene szorgalmazni falun a KISZ szervezetek kialakítását, növelését az egyéni parasztifjúsági tömegekben. És valami hibának itt is kell lenni, mert néhány faluban a KISZ-tagság összetétele hajszálra kópiája a párttagság összetételének ebből a szempontból. Tehát 90% tsz-tag, meg állami gazdasá267