A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A mi Központi Bizottságunk részéről a Moszkvában közöttünk kialakult egyetértés teljesen egységes helyeslésre talált. Ugyancsak megerősítést nyert az akkori egyetértés a közelmúltban Rankovics elvtárs által. Csébi Lajos belgrádi nagykövetünk jelentette nekünk, hogy Rankovics elvtárs - egy Veszelinov elvtárs által adott vacsorán - kifejtette, hogy célszerűnek tartana a közeljövőben egy nem publikált találkozást pártjaink képviselői között. Kiindulva e két eszmecseréből, Központi Bizottságunk javasolja, hogy a szóban forgó találkozót a legközelebbi két hónapon belül hozzuk létre. Véleményünk szerint ezt a találkozót az egyik erre alkalmas magyar vagyjugoszláv határ menti helyen lehetne megtartani. Részünkről örömmel fogadnánk az Önök küldötteit magyar területen. Javasoljuk, hogy a megbeszélésen központi bizottságainkat mindkét részről 3-3 politikai bizottsági tag képviselje. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága úgy véli, hogy jelenleg megvan minden szükséges előfeltétel egy ilyen találkozás létrehozására. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi időben az országaink közötti viszony állami vonalon jelentősen javult és a kölcsönös barátság szellemében fejlődik. Viszonyunk a továbbiakban is gyümölcsözően fejlődhet, azoknak a szocialista országok közötti viszonyt szabályozó elveknek megfelelően, amelyek legutóbb a Szovjetunió Kormányának 1956. október 30-i nyilatkozatában voltak szélesen kifejtve, s amelyek a gyakorlatban érvényesülnek. Véleményünk szerint jelenleg megérettek a feltételek arra, hogy normális és egészségesen fejlődő államközi kapcsolataink mellett rendezzük és szorosabbá tegyük kapcsolatainkat pártvonalon is. Kádár János elvtárs, illetve küldöttségünk tagjai a múlt év júniusában Kapicsics elvtárssal, az Önök budapesti nagykövetével folytatott beszélgetés során, majd novemberben a Kardelj elvtárs által vezetett küldöttséggel lezajlott találkozás alkalmával kifejtették, hogy véleményünk szerint az egyes kérdésekben pártjaink között ez idő szerint még fennálló nézeteltérések nem jelenthetik akadályát baráti viszonyunk megerősödésének és fejlődésének. Úgy véljük, hogy a vitát felidéző helyzet és nem egy, korábban vitát képező kérdés sok vonatkozásban már a múlthoz tartoznak és a tervezett találkozó pártjaink álláspontjának közeledését fogja eredményezni a marxizmus-leninizmus, a kölcsönös megbecsülés, egyenjogúság és egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ha érdemes is még egyszer visszatérni ezekre a kérdésekre, akkor is csak azért, hogy levegyük a napirendről a korábbi kölcsönös vádakat és többé ne térjünk vissza ezekre; hogy kiküszöböljünk viszonyunkból olyan maradványokat, amelyek ezt a viszonyt zavarnák. Úgy gondoljuk, nem szükséges többé napirenden tartani olyan kérdéseket, mint például az 1956-os októberi magyarországi események jellegének értékelése. Mint ismeretes, ezen események jellegének részletes értékelése megtörtént a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és országos értekezletének határozataiban. A kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletei azt bizonyítják, hogy ezt az értékelést osztják az összes testvéri pártok, amelyek nemcsak helyeselték, hanem támogatták is a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának politikáját és tevékenységét. Önök láthatóan nem nagyon helyeselték, hogy mi az 1956. októberi ellenforradalmi fellépések előidézéséért fő felelősként az amerikai imperializmust, a reakciós burzsoáziát és a velük szövetségre lépett hazai revizionisták csoportját neveztük meg. Ezt a tények alapján és teljes meggyőződéssel tettük. Ugyanakkor mi, ha nem is mindig a nyilvánosság előtt, de a gyakorlatban sokkal mélyebben és alaposabban küzdünk a Rákosi-vonal hibái és e hibák maradványai ellen, mint ahogy azt Önök ismerik. Végül is mi tudjuk a legjobban, hogy az az irányzat pártunknak és népünknek mindenki másnál többet ártott. Számunkra megnyugtató - és őszintén szólva új és meglepő is volt, amikor Moszkvában Kardelj elvtársék közölték velünk, hogy 1956. november és 1957 áprilisa között a jugoszláv elvtársak egy sor kérdésben azért foglaltak állást az ismert módon, mert attól tartottak, hogy Rákosi és vonalának követői térnek vissza a magyar párt élére. Hogy ugyanakkor mindvégig bíztak személyileg Kádár és Münnich elvtársakban és a Magyar Szocialista Munkáspárt más, jelenlegi vezetőiben. Úgy gondoljuk, hogy múltbeli nézeteltéréseink a Nagy-Losonczy-csoport értékelésével kapcsolatban is elvesztették már időszerűségüket. Miután a legnagyobb gondossággal megvizsgáltuk és megvizsgáltattuk illetékes szerveinkkel e csoport tevékenységét, mi megtettük a magyar nép érdekeinek védelmére szükséges intézkedéseket; ezek sorában kénytelenek voltunk semmisnek tekinteni azt a mentességet, amelyet annak idején jugoszláv oldalról nyújtottak a Nagy-Losonczy-csoportnak. Jelenleg a csoport egyes tagjai - szerepüknek és fele248