A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A mi Központi Bizottságunk részéről a Moszkvában közöttünk kialakult egyetértés telje­sen egységes helyeslésre talált. Ugyancsak megerősítést nyert az akkori egyetértés a közel­múltban Rankovics elvtárs által. Csébi Lajos belgrádi nagykövetünk jelentette nekünk, hogy Rankovics elvtárs - egy Veszelinov elvtárs által adott vacsorán - kifejtette, hogy célsze­rűnek tartana a közeljövőben egy nem publikált találkozást pártjaink képviselői között. Kiindulva e két eszmecseréből, Központi Bizottságunk javasolja, hogy a szóban forgó ta­lálkozót a legközelebbi két hónapon belül hozzuk létre. Véleményünk szerint ezt a találko­zót az egyik erre alkalmas magyar vagyjugoszláv határ menti helyen lehetne megtartani. Ré­szünkről örömmel fogadnánk az Önök küldötteit magyar területen. Javasoljuk, hogy a meg­beszélésen központi bizottságainkat mindkét részről 3-3 politikai bizottsági tag képviselje. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága úgy véli, hogy jelenleg megvan minden szükséges előfeltétel egy ilyen találkozás létrehozására. Megelégedéssel állapíthat­juk meg, hogy az utóbbi időben az országaink közötti viszony állami vonalon jelentősen javult és a kölcsönös barátság szellemében fejlődik. Viszonyunk a továbbiakban is gyümöl­csözően fejlődhet, azoknak a szocialista országok közötti viszonyt szabályozó elveknek meg­felelően, amelyek legutóbb a Szovjetunió Kormányának 1956. október 30-i nyilatkozatában voltak szélesen kifejtve, s amelyek a gyakorlatban érvényesülnek. Véleményünk szerint je­lenleg megérettek a feltételek arra, hogy normális és egészségesen fejlődő államközi kap­csolataink mellett rendezzük és szorosabbá tegyük kapcsolatainkat pártvonalon is. Kádár János elvtárs, illetve küldöttségünk tagjai a múlt év júniusában Kapicsics elvtárs­sal, az Önök budapesti nagykövetével folytatott beszélgetés során, majd novemberben a Kardelj elvtárs által vezetett küldöttséggel lezajlott találkozás alkalmával kifejtették, hogy vé­leményünk szerint az egyes kérdésekben pártjaink között ez idő szerint még fennálló nézet­eltérések nem jelenthetik akadályát baráti viszonyunk megerősödésének és fejlődésének. Úgy véljük, hogy a vitát felidéző helyzet és nem egy, korábban vitát képező kérdés sok vonat­kozásban már a múlthoz tartoznak és a tervezett találkozó pártjaink álláspontjának közele­dését fogja eredményezni a marxizmus-leninizmus, a kölcsönös megbecsülés, egyenjogú­ság és egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ha érdemes is még egyszer visszatérni ezekre a kérdésekre, akkor is csak azért, hogy leve­gyük a napirendről a korábbi kölcsönös vádakat és többé ne térjünk vissza ezekre; hogy ki­küszöböljünk viszonyunkból olyan maradványokat, amelyek ezt a viszonyt zavarnák. Úgy gondoljuk, nem szükséges többé napirenden tartani olyan kérdéseket, mint például az 1956-os októberi magyarországi események jellegének értékelése. Mint ismeretes, ezen ese­mények jellegének részletes értékelése megtörtént a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és országos értekezletének határozataiban. A kommunista és munkás­pártok moszkvai értekezletei azt bizonyítják, hogy ezt az értékelést osztják az összes testvéri pártok, amelyek nemcsak helyeselték, hanem támogatták is a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának politikáját és tevé­kenységét. Önök láthatóan nem nagyon helyeselték, hogy mi az 1956. októberi ellenforradalmi fel­lépések előidézéséért fő felelősként az amerikai imperializmust, a reakciós burzsoáziát és a velük szövetségre lépett hazai revizionisták csoportját neveztük meg. Ezt a tények alapján és teljes meggyőződéssel tettük. Ugyanakkor mi, ha nem is mindig a nyilvánosság előtt, de a gyakorlatban sokkal mélyebben és alaposabban küzdünk a Rákosi-vonal hibái és e hibák maradványai ellen, mint ahogy azt Önök ismerik. Végül is mi tudjuk a legjobban, hogy az az irányzat pártunknak és népünknek mindenki másnál többet ártott. Számunkra meg­nyugtató - és őszintén szólva új és meglepő is volt, amikor Moszkvában Kardelj elvtársék közölték velünk, hogy 1956. november és 1957 áprilisa között a jugoszláv elvtársak egy sor kérdésben azért foglaltak állást az ismert módon, mert attól tartottak, hogy Rákosi és vona­lának követői térnek vissza a magyar párt élére. Hogy ugyanakkor mindvégig bíztak szemé­lyileg Kádár és Münnich elvtársakban és a Magyar Szocialista Munkáspárt más, jelenlegi vezetőiben. Úgy gondoljuk, hogy múltbeli nézeteltéréseink a Nagy-Losonczy-csoport értékelésével kapcsolatban is elvesztették már időszerűségüket. Miután a legnagyobb gondossággal meg­vizsgáltuk és megvizsgáltattuk illetékes szerveinkkel e csoport tevékenységét, mi megtettük a magyar nép érdekeinek védelmére szükséges intézkedéseket; ezek sorában kénytelenek vol­tunk semmisnek tekinteni azt a mentességet, amelyet annak idején jugoszláv oldalról nyúj­tottak a Nagy-Losonczy-csoportnak. Jelenleg a csoport egyes tagjai - szerepüknek és fele­248

Next

/
Thumbnails
Contents